Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Buday Bálint: Egy „avult műfaj” esélyei (Narrációs szereplehetőségek a Szőke Panniban)
129 A gregussi szemlélet esetlegességére talán éppen az első korszak három balladája hívja fel legerősebben a figyelmünket. Ahogy erre már utaltam, a három művet egy szoros egységként szokták kezelni, pedig a tematikai és nyelvezeti kategorizálást meghaladva kevés közös vonás jellemzi őket. A cselekményesítés szerkesztésmódja nagyon is eltérő. A varró leányokkal és a Szőke Panni val ellentétben – melyek valóban jelenetező szerkesztésűek 31 – A méh románca a naiv szemléletű, a töredezettséget nélkülöző anekdotikus balladák közé sorolható.32 Az elbeszélés módja tekintetében pedig a két jelenetező ballada két egészen ellentétes pólust képvisel, méghozzá olyan radikálisan, hogy a műfajba sorolhatóságuk – Greguss meghatározása alapján – igencsak megkérdőjelezhető. A varró leányok ugyan is egyáltalán nem szerepeltet narrátort, az egyébként még a cselekményt is végletekig redukáló balladában a temetési menet képe az öt leány egymást követő megszólalásaiból bontakozik ki. A Szőke Panni ból ellenben éppen a dialógus hiányzik, sőt az utolsó három versszak megszólalóinak a kiléte is problémákat vet fel, ahogy arra alább még kitérek. Nemes Nagy Ágnes mutat rá – Arany balladái korszerűségének okát keresve – a ballada objektív líraként való olvasatának lehetőségére, fenntartva, hogy ez a megközelítés sem állja meg egyformán a helyét minden balladaként számon tartott vers esetében. A Szőke Panni talán kevésbé értelmezhető az életrajzi szerző metaforizált, szubjektív tapasztala taként, mint A varró leányok vagy az V. László , hiszen – Greguss dichotómiáját követve – közelebb áll az értelmi költészethez , mint a hangulatihoz , így talán közelebb járunk, ha egy társadalmi jelenség lírai reflektálásaként olvassuk. Ezzel nem a líraiság kerül idézőjelbe, csupán egy másik költői szerepfelfogásból indul ki a vers, mint az objektív líra esetében. Gyakran emlegetett közhely Arany balladáival kapcsolatban a túl direkt erkölcsi ítéletalkotás: a kiengesztelődés parancsát követve a bűnös mindig elnyeri méltó büntetését. Ebben a legalább annyit emlegetett Arany-balladai jellegzetességben – akárcsak a műfaj meghatározásának frappáns gregussi definíciójában – a befogadó néhány újraolvasás után ugyancsak elbizonytalanodhat. A direkt didaxist egyébként maga Arany is határozottan elutasítja egy Szász Károly verseihez fűzött kritikai megjegyzésében: „Csak azt teszem még hozzá, hogy ha valamely epikai faj, úgy bizonyosan a balladaféle az, melyben szükség, hogy az alapeszme érzéssé olvadjon mintegy; mely legkevésbbé tűri az ily »tanul ság«-szerűen levonható maximákat.”33 Arany tehát saját munkásságát, benne balladaíró művészetét egy olyan új poétikai kor manifesztációjának tartja, melyben – a korábbi költészeteszménnyel szemben – a tárgyiasságigény éles ellentétben áll a patetizáló, retorikus és moralizáló költői szerepekkel. a dallam, rendszerint nem eredeti, hanem valamely régi népdalhang, mely nem tudom micsoda sympathiánál fogva épen a szülemlő eszméhez társult, illet és semmi más. Ezért esett meg rajtam nem egyszer, hogyha a fölvett dallam formáit, rythmusát a nyelv később nem bírta, noha az eszmével már tisztába jöttem, még sem tudtam azt más, talán kényelmesb formába önteni, hanem az elkezdett mű töredék maradt.” (Szemere Pálnak , i. m. ) 31 Greguss a regekép kategóriába sorolja mindkét verset, amit az elbeszélésmódbeli sajátosságával ír körül: „valamely jelenetet állít velünk szembe, mint bizonyos események eredményét, melyeket magából a jelenet rajzából fejt ki az olvasó”. A románctól annyiban tér el ez a típus, mellyel közös jellemzője, hogy az epikába dalos és leíró elemek vegyülnek, hogy ezek közül a dalos elemek túlsúlyban vannak a leírókkal szemben, ami inkább a románcra jellemző (pl. A méh románca ). A definíciót kiegészítve a Szőke Panni t Székely Bertalan Anyai őrszem című, három jelenetből álló festményéhez hasonlítja. A említett két művön kívül még a Ráchel t és a Both bajnok özvegyé t sorolja ide. ( Greguss Ágost, Arany János balladái , Budapest, Franklin, 1880, 11.) 32 A románc mint műfaj definiálhatóságának problematikusságáról lásd: Fórizs Gergely, A méh románca. Arany János világfájdalma, ItK, 1999/5–6. 671–687. 33 Arany János Összes Művei, XI. Prózai művek 2. S. a. r. Németh G. Béla. Bp., Akadémiai, 1968, 215.
