Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Beke József: Arany János és a Bánk bán
120 felesége meggyalázásáért a férjnek, aki ezt elfogadja, és „boldogan élnek, míg meg nem halnak” – mint a mesében. Hogy ez mennyire elképzelhetetlen (nemcsak Katona József!), hanem Arany János számára is, az nem feltételezés csupán, hanem tény. Ugyanis Arany még egyszer foglalkozik Bánk bán történetével. Mégpedig a legfontosabb, ami előtte szent dolog: a költészet és a valóság viszonyát boncolgató versében, a „Vojtina Ars poétikájá”-ban, ahol a Bánk bántéma éppenséggel bizonyító erejű példaként szerepel: Talán nem való, hogy ez s ez úgy esett, Tán ráfogás a felhozott eset: Mátyás király nem mondta s tette azt; Szegény Tiborc nem volt élő paraszt; Bánk a nejével, megvénült falun, Sosem dühönge többé a szarun, [értsd: a felszarvazásán] Evett, ivott, míg végre elalún: De mit nekem valód, ha ez esetben Bánk törpe lesz, Mátyás következetlen? Ha semmi évszám, krónikás adat Engem le nem győz, hogy nem tett vadat? [= kegyetlen, szokatlan cselekedetet] Nekem egész ember kell és király, Vagy férj, nejéért aki bosszut áll, S ember-, király-, meg férjben az egyén: Csip-csup igazzal nem törődöm én. Tudni kell, hogy a Bánk bán-téma gyökere tulajdonképpen egy valóságos középkori esemény, amelyet a krónikaírók kisebb-nagyobb eltérésekkel rögzítettek. A fő esemény: egy királynő megölése különösen szokatlan cselekedet, érdeklődést keltett külföldön is, számos feldolgozása volt nemcsak magyar, hanem főként német nyelven is, természetesen különböző szemszögből ábrázolva az események okait, valamint megítélve ezek jogosságát vagy jogtalanságát. Egyébként olyan ez a fenti betűcsereügy, mintha valaki (Kiadó? Szerkesztő?) olvasta volna Arany Jánosnak ezt a 181. számú jegyzetét, és annak hatására – mintegy ahhoz hozzáigazítva – megváltoztatta volna Katona bakázzon szavát bokázzon ra. Legalábbis három egymás után megjelent Bánk bán -kiadás ezt igazolja: az 1941-es, az 1948-as és az 1951-es. * Petur egyik mondatánál ezt jegyzi meg Arany: „Shakespeare-re emlékeztet.” Érthető, hogy párhuzamokra bukkanhat, amikor nap mint nap a két írói nyelv titkai és sajátságai között munkálkodva egy-egy angol kifejezés magyar megfelelőjén töpreng. Hiszen amikor Katona dámájára vonatkozó jegyzeteit készíti, fejében éppen ott zsongnak a nagy angol mondatai, mert ez idő tájt fordítja a talán legismertebb Shakespeare-vígjáték, a Szentivánéji álom sorait. Ugyanis egyik nagykőrösi tanártársa, Tomory Anasztáz szerencsésen meggaz dagodott öröklés útján, és az ő áldozatkészségéből indul el a teljes magyar Shakespearefordítás ügye, amelyet majd a Kisfaludy Társaság jegyez kiadóként. Amikor tanulmányában Bánk és Tiborc jelenetét elemzi, elsőként ő veszi észre, hogy „Bánk e jelenete Tiborccal nem rendes párbeszéd, melyben t. i. amaz ennek szavára felel getne.” [Később ezt a szakemberek majd „fedett párbeszédnek” nevezik.] „Bánk lelke a gyilkosság eszméjével küszködik; tudja, látja ugyan Tiborc jelenlétét, hallja szavait, de csak mintegy gépileg, s amit ennek mond, az is főleg saját lelkiállapotára vonatkozik. [...]
