Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Beke József: Arany János és a Bánk bán
117 túlzásos, hatáskereső megnyilvánulások használatától. Bánk jellemzésének egyik részletében figyelmeztetésül ezt írja Arany: „Csak az kell, hogy az előadó színész hadonászva jöjjön kardjával, s Bánk Falstaff-szabású vitézzé törpül, kiben a merészség csak az ellenfél távozásával vet lobbot.” Különösen szükség van a különböző célú jegyzetekre a drámának abban a jelenetsorában, amelynek kulcsszerepe van az egész további cselekményben: a második felvonás negyedik jelenetétől a tizennegyedikig. Ezekben a jelenetekben a főbb szereplők mind meg-megjelennek, Bánk pedig hol elbújva hallgatózik, leskelődik, hol előjön rejtekéből. Az olvasót a figyelmetlen olvasás itt könnyen vakvágányra viheti. Színházi előadásban a nézőtől is nagy figyelmet kívánnak ezek a mozzanatok, mert ha nem pontosan követi a látványt, nem tudhatja, hogy Bánk éppen látja vagy hallja-e azt, ami a színpadon történik. Ugyanis annak a későbbiek során nagy, szinte döntő jelentősége lesz, hogy Bánk éppen azt nem tudhatja, ami nagyon fontos Melinda „bűnössége vagy bűntelensége” kérdésében: hogy „elbukásában” szerepe van a poroknak, amelyeket Biberach úgy ad át Ottónak, hogy Bánk ne vehesse észre: Gertrudisnak altatót, Melindának hevítőt. Mert az itt színen lévők közül csak Biberach tudja, hogy Bánk egész idő alatt titokban hallgatózik, és Biberach azt is tudja, hova nem láthat Bánk a rejtekéből. Ehhez a részhez Arany eligazításokat ad az olvasónak ilyen jegyzeteivel: „Bánk hallja ezt”, illetve más helyen ennek tagadó formájával. A dráma e részéhez éppen tíz jelenet tartozik, gondolhatjuk, hogy a színházi rendezőnek is sok gondot okozó, igen bonyolult cselekmény Aranyt is gyakori megjegyzésekre kényszeríti: ehhez a részhez több mint 70 lapalji jegyzet tartozik. Hogy Katona drámájának ezek a jelenetei valóban okozhatnak félreértést nemcsak az olvasó, hanem a néző számára is, annak bizonysága lehet Vörösmarty Mihály esete, amit Arany a darabról írt tanulmányában is megemlít. Tudni kell, hogy a költő e tanulmánya befejezetlen ugyan, de megírt részei, különösen a „Bánk jelleme”, valamint a „Gertrud jelleme” című fejezetek igazán mélyen szántóak (e könyvben az előbbi több mint 20 oldal, az utóbbi 15), és megállapításait Arany gyakran idézetekkel is alátámasztja. Bánk jellemének tárgyalása közben alaposan elemzi a főhős lelkiállapotát, különösen részletezi érzelmeit és indulatos mozgását éppen a fent említett hosszú jelenetsorban, amikor Bánk titokban figyeli az előtte zajló történéseket. Érdemes beleolvasni Arany elemzésébe: [Bánk] „Azon percben érkezik, midőn Ottó Melindának lecsüngő keze után hajol, s azt hosszasan homlokához nyomja” [ez Katona utasítása!] „Bánk látja ezt, s tenyerét e kiáltással tapasztja szemére: „Oh véghetetlen szent könyörületesség!” [Katona utasítása: erős muzsika; Bánk megijedve szédeleg ki, vissza az ajtón] – az „erős muzsika” a vendégek oszlását jelenti; de miért ijed meg Bánk? Azért, mert a vendégek által fölismertetik? Az utasítás szavaiból majdnem azt lehetne következtetni. Midőn e darab 1839-ben a pesti színpadon először adatott, a közönség... oly kevéssé fogta fel Bánknak e jelenetét, hogy Vörösmarty ezt jegyzi meg... bírálatában: „kihagyatni kívánnók azt, midőn Bánk bán együtt találja Melindával Ottót (ha egyébiránt ezen megjelenés nem a színész tévedése volt) s ahelyett, hogy (mint valószínű) megrohanja, visszamegyen.” És visszamegy azért, hogy az oszló vendégek által föl ne ismertessék? Nagy hiba volna, kétségkívül. Azonban Katona e hibát nem követte el. Külső és benső ok harcol, hogy lehetetlen így érteni. Külsőnek elég az, hogy Bánk zugajtaján egy vendég sem fog távozni... hisz maga is azért választotta titkos bejárónak. De miért is félne... legföljebb megtudnák, hogy itthon van. De a benső okot is jelenti a szerző e szóval: visszaszédeleg. Nem a fölfedeztetés miatti ijedség veri őt annyira le: hanem az, amit látott. Az „erős muzsika”... Bánknak... kábító külhatás, mely társul szegődik benső levertségéhez, azon villámcsapáshoz, mely a látott jelenetre lesujtotta. S éppen ez magyarázza meg, miért nem
