Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Orosz István: Emlékek apámról XI.
93 vagy másik fél mellé álljak. Magánéletükről keveset tudok, tudtam, néha – nagy közvetítéssel – Évától hallottam ezt-azt egyikükről-másikukról. Tornyaiékkal, Kálmán Flórával, Katona Piroskával való barátságunk is Éva révén jött létre. Számomra elég felszínesek, kevés élménnyel járók a barátságok; azt hiszem, igazában Éva számára is. ’85. április elején, a tavaszi szünetben Évával és két kolléganőjével (Kolthay Magda, Golovics Iluci) Görögországban voltunk: Athén, Szunion; Korinthosz, Mükéné, Nafplion, Epidaurosz, Hüdra, Póron, Aigina; Delphoi – nagyon szép út volt, s nem is túlságosan fárasztó. Éva az előző évben Kolthaynéval Törökországot is megjárta. 1987 nyarán Dórával mi is eljutottunk Görögországba. A Siótur Utazási Iroda vezetője, Marici révén (aki Dániel Feri barátom felesége volt) értesültünk róla, hogy ki lehet bérelni egy vitorlásukat a pireuszi kikötőben, s a kapitány odahajóz az utasokkal az Égei-tengeren, ahova kérik. Úgy terveztük, hogy a négyszemélyes vitorlást Krzysztof Ducki lengyel grafikus barátommal és magyar feleségével, Ágival közösen béreljük, de az utolsó pillanatban valami közbejött nekik, mire Marici nagyvonalúan azt mondta, nem próbál társakat találni mellénk, legyen a mienk két héten át az Akali nevű vitorlás. Dóra kezdeti tengeribetegségét és leégését leszámítva szép és vadregényes kaland volt. Pireusz – Szunion – Kea – Kythnosz – Milosz – Délosz – Mikonosz – Hydra – Porosz – Epidaurosz és közben még sok Küklád-sziget, amelynek már a nevére sem emlékszem. Mivel még a diploma évében letettem egy hajóskapitányi vizsgát, néha én is ott fontoskodtam a kormánynál, vagy döntögettem a vitorlát Aiolosz istenség olykor nem is nagyon szelíd szeleibe. Korábban kellett volna írnom, de most jut eszembe egy nagy balatoni szél. Bogláron béreltem egy Kalózt, a hetvenes évek második felében lehetett, azt terveztem, átviszem Szepezdre (bár ilyen kis vitorlással akkor sem volt szabad átkelni a tavon), ám amikor félúton jártam, kitört a vihar, s az egyre erősebb északi szélben vissza kellett fordulnom. A nádasba kormányoztam, a méteres hullámok közt a szabályos kikötést nem lehetett megkockáztatni, s bőrig ázva vártam a reggelt. Másnapra szép idő lett, s amikor újra nekiindultam volna, aput láttam meg a boglári mólón, az első révfülöpi hajóból kiszállva. Egész éjjel az eget figyelték, a viharról szóló híreket hallgatták, és persze a rémeket látták. Az imént írtam Mariciről, a Siótúr vezetőjéről. Egy másik utazásunkban is ő volt segítségünkre, igaz, ahhoz csak a „hivatalos” papirosokat állította ki, ám azok nélkülözhetetlennek bizonyultak. 1983 nyarán hazalátogatott II. János Pál, a lengyel pápa. A Jaruzelski-féle szükségállapot ideje volt, a betiltott Szolidaritásé, a statáriumé. Hogy megakadályozzák a környező országokból induló hívők odaáramlását, hermetikusan le lett zárva Lengyelország, olyannyira hogy a szovjet blokk országaiból a légy sem repülhetett át. Magyarországról még Csehszlovákiába sem lehetett átlépni. Marici azonban pecsétes papírokkal igazolta, hogy négyünknek, Haris Lacinak, Berecz Andrásnak, Dózsa Tamásnak és nekem, egy filmes produkció kapcsán halaszthatatlanul egy bielsko-biala-i stúdióba kell autóznunk. Még a népgazdasági érdek, a baráti együttműködés, illetve a szocialista kultúra szavakat is sikerült belefoglalnia a többnyelvű okiratba, amelyre minden határon további pecsétek kerültek. Megraktuk Laci Skodáját filmesdobozokkal (amelyekben ugyan film helyett szendvicsek lapultak), Tamásnak (ő volt a legnagyobb) a derekára tekertünk egy nemzetiszín zászlót, és el is jutottunk Częstochowába, a Fekete Madonna városába, továbbá Varsóba és Krakkóba. Az utóbbi két városban már ismerős voltam, plakátgrafikusként a diploma után első utam a Varsói Biennáléra vezetett, ami akkoriban a világ legjelentősebb plakáteseményének számított (ebből a rangból máig sem sokat vesztett), filmesként pedig többször is megfordultam a Krakkói Filmfesztiválon. A lengyel utazást a Szíj Rezső által elsinkófált verseskönyvben egy költemény is megidézte, pontosabban megidézte volna.
