Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Karikó Katalin: A nehézségekről (A Géczi Jánossal folytatott beszélgetéssorozatból)
78 2017-ben a Nature -ben publikáltuk, ha lipidburokba, egy lipid nanopartikulá ba beteszünk olyan RNS-t, amelyik immuncsendes, azaz nem aktivál semmit, akkor az alkalmas vakcinának. Ráadásul kis mennyiség elegendő belőle. Amennyi az egérnek, annyi a majomnak is elegendő belőle. Ez érthetően fontos momentum, mert az egyetemen mások fejlesztettek DNS-vakcinát, és ne higgyék azt, ha nagyobb volt az állat, akkor több és több anyagot kell előállítaniuk az injektáláshoz. Közbevetőleg: a koronavírus esetében például 30 mikrogramm RNS védi az egeret, és ugyanannyi van az embernél alkalmazott Pfizerben is! 30 mikrogramm. Egy rizsszemnek a súlya 30 milligramm. Ha a rizsszemet ezer darabra fölvágjuk, és kivesszük egyikét, az egyezred részét, annyi a 30 mikrogramm. Éppen ennyi RNS található abban az injekcióban, amit a karba benyomnak. A Modernánál száz mikrogramm mRNS van egy adagban, a BioNTechnél ennél kevesebb, a különbségnek az oka az, hogy mi ott ezt optimalizáltuk. Ezek után dolgoztunk együtt Pardi Norberttel. Ő szintén kisújszállási. A nagyapja és apukám a kisújszállási hentesüzletben együtt is dolgozott. Úgyhogy magam hívtam a laborunkba, s ott is maradt, Weissman doktorral együtt. Éreztem, hogy ki kell lépnem az egyetemi kutatásokból, és a módosított RNS-t el kell vinnem az iparba. A Moderna akkortájt alakult meg, mi már szabadalmaztattuk az eljárásunkat, céget is alapítottunk. A kiútkeresés vége az lett, hogy innen el kellett mennem. Az agysebészet tanszékvezetője kérte, hagyjam el a labort. Az igazság az, hogyha egyszer, majd a végén köszönetet kell mondanom, akkor számtalan embernek mondok köszönetet. Azoknak is, akik nekem egykor ajtót mutattak. Hiszen nélkülük sose mentem volna el. Érdemes arra tekintettel lenni az embernek, ha már mennie kell, hogy ne azt mondja, kirúgták vagy elküldték, hanem hogy egy új lehetőséget kapott. Ezzel a tudattal érkeztem Németországba, egyik japán származású kollégámmal, aki korábban is velem dolgozott. Bizony sokáig egyedül csináltam az összes kísérletet. Egyedül írtam le az eredményeket, egyedül publikáltam, később pedig Drew Weissmannal együtt. A japán kolléga angolul sem nagyon tudott, és úgy indultunk Németországba, hogy egyikünk sem beszélt németül. Ezért aztán jól megértettük egymást. Hétvégenként is dolgoztunk, és a BioNTechnél bevezettük a módosított RNS-t. Kerestük, hogy mibe csomagoljuk az RNS-t, és azt találtuk, a lipiddel beburkolás a legjobb megoldás. Szóval sok mindent tettünk, s ha nem megyünk el az egyetemről, s nem dolgozunk éjt nappallá téve, nem lett volna sosem Pfizervakcina. Később is a BioNTechnél maradtam, szerettem volna, hogy betegbe kerüljön a módosított RNS. Kezdetben azt mondtam magamnak, visszajövök Pennsylvaniába, hiszen a férjem, a családom ott maradt. Aztán elkészült az első RNS-injekció, amit a Sanofival közösen állítottunk elő, és egy tumorba injektáltunk olyan fehérjékre fejlesztve, amelyek az immunsejteket odainvitálják és megtanítják, hogy mit kell látniuk, és a szervezetben is keringenek, a tüdőben meg máshol is, ahol áttétel van, és a rákos sejteket megölik.
