Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Zelei Miklós: Egy igazlátó és a gazfickók (Tragikus farce szünet nélkül)
15 szeltette a rabokkal a háztetőt és eladta. Régi, erős gerendákat. Emiatt csapták el. Háború után, ötvenhat után köllött az építőanyag. Czéfó Lackó: – Lecsukták? Nagy úr: – Fenéket. Áthelyezték, hogy lophasson tovább. Megy az a pénz fölfelé is. Írtam, rajzoltam, árelemzést csináltam, a nők meg visítoztak közben . Az egyik internálótáborba, ahol korábban raboskodtam, fiatal lányokat hoztak. Meztelenül kiültek az ablakokba, mutogatták magukat a férfibarakkoknak. A férfi rabok kínlódtak, fogadásokat kötöttek rájuk. Czéfó Lackó: – Na lettem volna ott. Majd betalálok nekik. Nagy úr: – Azok? Széttépték volna. Nem bírtak velük az őreik se. Czéfó Lackó: – Zenészeket is csukni melléjük. Rókatánc. Nagy úr: – Volt ott zenebona. Püfölték a csajkákat a rácshoz, kanállal verték a csajkát. Czéfó Lackó a polcról leveszi a csajkát meg a kanalat, muzsikálni kezd: – Így csinálták? Nagy úr: – Nem ilyen szépen. Ü völtöttek, zörögtek , fiatal, megveszett kurvák. Amiket ezek tudtak mondani. Egymásnak is meg az őrök nek is. Hát n em köll iri gyelni a női börtönőröket! Megérdemlik a fizetésüket. Borzasztó a sorsuk. Azon is tudna muzsikálni? Ott fönn? Czéfó Lackó: – Azon? Ott fönn? Tudnék. De rácsokon én nem muzsikálok. Nagy úr: – Azért van ilyen sok tárgy a világon, hogy akárhol vannak, mindig tudjanak muzsikálni. Czéfó Lackó: – Taratara, diridira, muzsikálni tudunk is. De a rács nak nincs meló diája. Mégis baró, hogy ilyen sok börtönben járt. Én is szeretnék. Nagy úr: – Ha kijárni tud, bejárni is sikerül. Czéfó Lackó: – Csak tanítsa meg, hogy mi hol van. Nagy úr: – Mind egyforma. Rács meg lakat. De a tolvajlás változatos. Egy másik börtönben úgy akartak lopni, hogy egy nagy tervet készítettek arról, hogy a régi tetőgerendák elkorhadtak, újakra kell cserélni. De mi volt a lényeg? Czéfó Lackó: – Mi? Nagy úr: – Hogy a régiek mind tökéletes, erős tölgyfagerendák voltak. Megtudtuk aztán, hogy már a vevő is megvolt rájuk. A helyükre meg olcsó, új akácfagerendákat akartak beépíteni. Mászok gerendáról gerendára, megkopogtatom őket, makkegészségesek. Fölmászik Musznyek is, előkapja a szögedi nagybicskát, lerántja a gerenda élét, nézi, kérdezi a géhást, m ért kéne ezt kicserélni . A géhás csak hallgatott. Két nap maradtunk, fölmértünk mindent. Nem kell cserélni! Nem kell cserélni! Nem kell cserélni! Ezt kiáltoztuk egész nap. A börtönük háromszázhatvanezer forintos felújítási költségvetésé ből harmincnégyezer forint maradt. Jó n agyot nevettem rajtuk. Rettegtek is a géhások tőlem! Czéfó Lackó: – Ember, én jóba leszek magával . Maga őrzi az őröket! Nagy úr: – De látta volna Nosztrát! Czéfó Lackó: – Oda is elmennék. Szép börtön ? Nagy úr: – De mennyire. Még Nagy Lajos király urunk idejében épült. A rabok úgy tartották, hogy Márianosztra az ő feleségérő l van elnevezve. Czéfó Lackó: – A király. Az nagyon régen volt.
