Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Zelei Miklós: Egy igazlátó és a gazfickók (Tragikus farce szünet nélkül)
12 A kivételezett rab. A saját cellájában akasztom föl. 30 577-es, a rácson akar lógni? A kilincsen? Fejjel a budiban? Vagy döfjem a torkába a tölcsért? Maga két hete éhségsztrájkol! Magán segíteni kell. Az én jóságomba beledöglöttek már mások is. Musznyek őrnagy: – A kivégzés szünetel. Csíder parancsnok: – Veszélyezteti a törvényes eljárások szabad folyását. Musznyek őrnagy: – Veszélyeztetem a lopást. Csíder parancsnok: – Most lopatta el az asztalunkat. Musznyek őrnagy: – Lefoglaltam. Népgazdasági érdek. Majd visszavisszük, amikor kell. Csíder parancsnok: – Az ítéletek végrehajtása meg a szocializmus építésének az érdeke. Maga miatt kell őket halogatni. Majd tudom én, hogy kihez fordulok. (Elrohan.) Musznyek őrnagy: – L átja, mit csinálna magával , ha nem állnék itt. De így nem teheti. Nagy úr: – Dehogynem. Musznyek őrnagy: – L ámpa is lesz. Minden lesz. Lesz. Lesz. Lesz. Csak menjen az ellenőrzés. Nagy úr: – Beszélő a feleségemmel. Még az se lett. Már mióta. Musznyek őrnagy: – Elintézem, Nagy úr, elintézem. Meglesz az is, csak menjen az ipar. Ez a parancsnok, ez a Csíder, ez úgy lop, a nép vagyonát, a köztulajdont, hogy szétlopná a börtönt. Csak elkaphassuk! Nagy úr: – Hogy vinné a falait. Musznyek őrnagy: – De nem hagyom. Megfogom én. Meg én. Nagy úr: – Polc is van. Asztal is van. Musznyek őrnagy: – Beszélő is lesz, nyugalom. Nagy úr: – Teljes dokumentáció. Minden terv, kimutatás, számla. És bejárás. Hogy a valósággal a számlákat egybenézzem. Musznyek őrnagy: – Meglesznek. A lámpa is. (Kimegy.) Nagy úr: – Remélem, tényleg hozza. A börtönben rá vagy szorulva az őröd re. Alig várod, hogy jöjjön. Ha nem jönne, itt halnál éhen, szomjan, bezárva a bűzben. Ők az apád, az anyád. Enni, inni adnak, megfürdetnek, ruhát kapsz. A gondoskodó állam. (A táskájából az asztalra teszi a rajzeszközöket, vonalzókat, ceruzát, radírt, papírt és a priccs fölötti polcra teszi a táskát.) Disznóvisítás hallatszik. Czéfó Lackó kilép a falból. Czéfó Lackó nézegeti az írószereket: – Ember, itt ilyesmik senkinek nincsenek. Nagy úr: – Hát maga? Czéfó Lackó: – Czéfó Lackó, csácsó rom, belevaló cigány gyerek vagyok. Itt úgy mondják, a faljáró. Nagy úr: – Nagy István vagyok, belevaló börtönjáró, itt úgy mondják, a demok rata. Czéfó Lackó: – Az meg mi? Valami betörő? Nagy úr: – Valami nagy álmodozó, aki azért él ... Czéfó Lackó: – Jós! Nagy úr: – Úgy is lehet mondani.
