Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Zelei Miklós: Egy igazlátó és a gazfickók (Tragikus farce szünet nélkül)
5 Zelei Miklós Egy igazlátó és a gazfickók Tragikus farce szünet nélkül „Nem igaz, hogy a rács a rabság, hanem az igás szolga-szégyen, hogy csövön kopogsz és ülsz a priccsen, mert távíród, se könyved nincsen, az atomszázad közepében. Nem is a rácsban van a rabság, hanem az ember szégyenében, hogy poklokra szállott az Éden. Ki tudja, hányszor kaszabolta kis zsuppjainkat tatár-horda, vityillónk omlott szellőtől gyakran, de áll időn át moccanatlan börtönök béna rendje. Nem is a rácsban van a rabság, hanem a gondolatban, belül a szürke agyban felismerés, ó már te ködlesz, hogy amíg vályogot vetsz, azt hiszed, házad épül, ámde végül az is bitorló börtönöd lesz. Nem is a rácsban van a rabság, a kintiekre gondolásban. akik ölelnek és aratnak – nem a rácsban, hanem a gondban, hogy a rabok, jaj, kint maradtak. Nem is a rácsban van a rabság, hanem hogy ember lehull, s így kell, hogy éljen, szűkölve féljen, munkátlanul. Tunyuló észre, s ölbe tett kézre ítéltetett,
