Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Novák Piroska: SZÍN-ORGIA online
106 naturalista megformálású és festésű, kedélyes lányalakja vezette fel a háta mögött egymásba gabalyodó figurák sorát. Egyéni, kissé groteszk, expresszív formáikkal kitűntek Michael Flynn női idoljai, valamint haragos papagájai, illetve Ilona Romule aprólékosan festett, különös, hibrid fantázialényeket ábrázoló tárgyai, melyek mintha egy kiöntőkészletet formáznának, kannával, csészékkel. Kései pop-art gesztusnak, egyben művészettörténeti parafrázisnak vehetjük Kungl György az amerikai fogyasztói társadalmat tematizáló, élénk színekkel festett, fáklyát formázó plasztikáját, amely New York jelképének, a Liberty Islanden égbe törő Szabadság-szobornak attribútumát imitálja. Lublóy Zoltán pedig Diego Velázquez díszes barokk viseletű infánsnőjét ültette át három dimenzióba és arany gázálarcba. Bibliai témájú Jolanta Kvašytė bizarr Salome -ja, valamint James Tisdale ördög- és bohócfejekből álló figurája. Az előbbinél a hófehér porcelán alapot, az utóbbinál a bársonyos fekete felületet élénkítik a színes ecsetvonások, melyek egyben a szereplők gesztusait, mimikáját is felerősítik, már-már a karikatúra műfaját idézve. Ez a vonás jellemzi a zömök alapformájú vázaplasztika, papírmasészerű felületét, vonalrajzzal és gazdag aranyozással díszítő Rimas VisGirda munkáját is. A színes mázak és az élénk árnyalatokat eredményező porcelánfestékek mellett a lüszteres mázak is megjelentek a tárlaton. Greg Daly és Paul Mathieu vázája, valamint teáskannája a szivárvány színeiben irizáló, gyöngyház árnyalatú és meg-megcsillanó aranyos fényeikkel túlragyogták a többi tárgyat. A lüszteres ragyogás árnyékában el is vesztek a bravúros festőtechnikával dolgozó Sergei Isupov, továbbá az egyéni stílust képviselő Archie McCall és Velimir Vukicevic munkái. A sokszínű kerámiakompániából szó szerint kimagasodott Dobány Sándor Világ című plasztikája. Dobány a hagyományos porcelándekorálás, a részletgaz dag kézi festés egyik legkiválóbb hazai képviselője, aki a DeForma Csoport tagjaként érte el első sikereit. A kerámia- és porcelántervezőkből, keramikusokból 1993-ban alakult DeForma Csoport az európai porcelánművészet, barokk és rokokó stílusban ragadt, anakronisztikus képét kívánta megreformálni, a rendszerváltás után hazánkba is betörő posztmodern áramlat lendületével. Tematikus szimpóziumaikon olyan klasszikus, gyakorlati-használati funkcióval (is) bíró tárgytípusokat értelmeztek újra, mint az ivóedény (1993), a tál (1995), a doboz (1997) vagy a teáskanna (1997). Alapvetésük volt a friss szemlélet mellett a kiváló minőség és a kézműves előállítás megtartása, mind alapanyagokban, mind technológiában. A csoport tagjai közül sokan a porcelán-mesterfestőket nagy fölénnyel leköröző technikai tudással díszítették kézzel festett, aranyozott és platinázott tárgyaikat, éppen ezért maradt hiányérzete annak a nézőnek, aki kicsit is ismeri a hazai és nemzetközi kortárs kerámiakultúra irányait, illetve a Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményét. Ugyanis a DeForma Csoport pionír és termékenyítő munkáját csupán Dobány Sándor egyetlen alkotása képviselte a tárlaton, holott akár Babos Pálma, Bedécs Mónika, Benedek Olga, Hajdú Zsófia, Kádasi Éva, Turcsányi Judit vagy Vida Judit művei is csatlakozhattak volna a színorgiához. Az orgiát figyelmesen szemlélő voyeur kiszúrhatta, hogy a kézi festés mellett a kéz és a szem összehangolt, fáradságos munkáját kiváltó matricás dekorálás is
