Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - A. Gergely András: In ex-territorium – ha érti, miről van szó (Még nem arról, de talán közelítésként!)
93 képtelenség gyarmatosítói besorolása. A berlini német felől nézve egyszerűbb a képlet: „Az ő szemükben ott kezdődik az európai igazságtalanság, ahol a fal kezdődik – és ott is fejeződik be.” (17. old.) A leleményes vendégmunkás számára ott, ahol a túlélés primér ösztöne győzedelmeskedik a szabályozottság és egyezményesség intézménye fölött: amikor a Berlinbe tartó buszban dicsőség tárgya lesz a hamis útlevéllel utazás, mely ugyan mindenkinek ártalmára lehet, de a vállalkozás mersze/kényszere épp azok leleménye, akiknek vesztenivalója sosem volt több, mint egy alkalmi megálló az autópályán. Az úti kalandban, a margóról „befelé” igyekvők számára pedig ott lebeg a fényesebb vágykép, mely akár még a bűnnel együtt is a teljesebb, álmokkal telibb, az illúziókból nem üzletet, hanem mérlegre tehető súlyt formáz: a remélhető jobb lét, sőt a „valamilyen” minőségű lét esélyét. Ennek pedig beáldozható akár a történelem is: „Elvesztetted otthonod, mert a peremvidéken az igazi Európára vágytál, elvesztetted Európát, mert az nem ismeri saját peremvidékét.” Mert európainak lenni az ismerhetőség igényével és a nyelvismeret, kultúrahasználat, eligazodás-biztonság élményének átélésével sokkalta könnyebb, mint a szembesülés a „balkániság” vagy a „félig és mindig gyanús európaiság” sorstalanságával, a mindenhol honvágy állandóságával, a köztesség idült állapottá válásával küzdeni folytonosan. Végel itt a „jugomadzsar” identitás tényleges cáfolatait vonultatja fel, miközben nemcsak arra döbben rá berlini ottléte vagy budapesti megfordulásai alkalmával, hogy a „kétarcúság” vagy „periférialét” szinte mások és önmaga számára is egyaránt fölismerhetetlenné teszi a kilétet, de a kötet végére eljut a legkarakteresebb önjellemzés visszafogottan indulatos jelképéig, a kentaurságig, melyet magam magára alkalmaz. Ennek beszédes mögöttese az „európaiság” illúziójába táplált hitremény sorstalanságba fordulása, az „európaiak” vagy berliniek tétova értetlensége a balkáni kisebbség körülhatárolhatatlansága kapcsán, vagy a maradék megoldás, mely a kisebbségit még éltetni képes talán: a mitologizálódás, az „én” elvesztésének élményével egy másik, képzelt én individuummal felruházása, ami azonnal megoldásnak tetszik – hisz „definiálható” az egyén felől is, képre rajzolható a Mások felől is, öntudatra érdemesít a sértett entitás álarcok közötti megfelelésében is. Így lesz egyre kevésbé létezhető és védhető entitása „európai identitás”, amely csakis messziről nézve létezik, egy bécsi vagy berlini kávézóban már meghasonlik hatféle egységre. Példázza ezt kétfélével Végel regényes élményképlete is: a trieszti úri kávéházba nejlonzacskósan felpakolt csóróként toppan be, ahol az elegáns kapucíner reményében rövid megbékélést és álmodozást remél, de a „földiként” definiált pincér fölvilágosítja: ne tegye, nem ér annyit, számoljon le csalfa ábrándjaival, ez nem az a hely, ahol a magafajták kávézgatni szoktak. De ugyanitt a képzeletjáték is helyet kap: mi lenne, ha a Duna-könyvével elhíresült Claudio Magris lehetne kávépartnere, aki még a népek testvéri szeretetének és ölelő kedvességének illúzióját írhatta meg, nem számolva a vérbosszú és a felturbózott hazafiság balkáni indulataival, fegyvereivel, halottaival, sem a rá következő és mindenkori alávetés kegyetlenségeivel, a hétköznapok kentaur-létének kínjaival, s a meg sem szűnt balkáni háború örökölt indulataival. A helyi „multikulturalizmus” ebbe a két idői szférába, a titói jugo mítoszszabadságba és a balkáni bombázás internacionalizmusába vetített képe tényleg lenyűgözően illusztrálja a regionális világtapasztalatot, hogy maszkok nélkül még csak törzsi világ sem létezik, európai maszkok nélkül még Európa sem, s talán kentaur-maszk nélkül mi magunk sem. Hiába szorít, hiába fura, de kínosan az egyetlen még lehetséges szerepválasztás... A lehetségesség képtelensége egyúttal az álcázkodás mindenkori bűnfaktora is. Mintha egyik oka lenne annak, hogy Európa nem talál (ismert és használt definíciók mellett sem)
