Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Marsigli Kecskeméten
62 most börtönbe akarják vetni”. A súlyos következmények miatt a felelősség áthárítása azonnal több síkon megindult. „Sőtér Ferenc alispán vádat emel Kecskemét város bírái és esküdtjei ellen... A vád tárgya: bűnrészesség gróf Marsigli kirablásában... A vád képviselője szerint... Kecskemét város kötelessége lett volna Marsigli grófnak kíséretet adni... A védelem képviselője kitart korábbi álláspontja mellett, a város, mely tisztességesen megvendégelte a grófot, adhatott volna kíséretet, de ő azt visszautasította, sőt megverte [a főbírót, pedig]... mikor a verés történt, a követelt lovak már be voltak fogva a gróf kocsijába, a bíró tehát a verést ártatlanul szenvedte el. A sedria ítéletében megállapítja, hogy nem áll, hogy Kecskemét vezetői nem tájékoztatták Marsiglit a veszélyről, s ezért a vád alól felmentik őket. Felmentik a várost a vármegye megvetésének a vádja alól is. A védelem képviselője minderről a vármegye hiteles pecsétje alatt kiadandó testimoniálist kér s azt meg is kapja.” Ezzel a felmentéssel a város magisztrátusa egy rendkívül súlyos anyagi kártérítés veszé lyétől szabadult meg. A felelősségáthárítás azonban tovább tartott, és ennek érdekében a „közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy tájékoztatja a haditanácsot, a magyar kancelláriát s a nádorfőispánt arról, hogy az alispán nem tehet Marsigli kirablásáról”. Hangsúlyozták, „hogy az alispán és a többi vármegyei tisztviselők nem hibáztathatók, mert a király összes mandátumait mindig kihirdették, a hadi kommisszáriusok és a vár tisztjei is igazolják, hogy a népet körlevelekben gyakran szólították a rablók elleni felkelésre”. Ezen túlmenően egy nagyon észszerű magyarázatot is adtak: „Mert hogyan tudna ekkora pusztán a szegény, fegyvertelen, félénk, az örökös szolgálatoktól, az átvonuló katonáktól gyötört nép a puszta biztonságáról gondoskodni, amit a török időkben sok ezer török fegyveres nem tudott megtenni.” Ilyen körülmények között még nagyobb gondot jelentett, hogy „A vármegye és tisztviselői nem tudtak Marsigli gróf [más úton, ilyen formában történő] érkezéséről, mivel a postával, szinte ismeretlenként (incognito) érkezett meg. Az alispán várta őt, hogy más plenipotenciáriusokkal együtt fog megérkezni.” A mentegetőzés érdemben nem hatott. Ezért a legfelsőbb intelmek és követelések hatására a megyei apparátus lázas nyomozásba kezdett. Napokon belül kiderítették: „A szóban forgó rablás elkövetője... a rebellis Vékássy István és öt társa” volt, „akik a Kőrös mezőváros melletti szállásokon lappangtak”. Az is hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy távolról sem egy véletlenszerű rablás történt. „A vármegye tisztviselői semmit sem tudtak ezekről a rebellisekről, míg haláluk után Deák Pál ezredes nem tett jelentést, s ezután a megye erős nyomozást kezdett Kőrösön és Kecskeméten lakó pártolóik felkutatására, azokat elfogta és bilincsbe vetette.” Nem árt felidéznünk, hogy a nagyon rosszul szervezett és szerencsétlenül irányított, ezért rendkívül hosszan elhúzódó törökellenes harcok során az anyagilag végletesen kimerült lakosság az ország egész területén már évek óta igen feszült állapotban volt. Ennek hatására robbant ki 1697-ben Hegyalján a felkelés, amelynek irányításától II. Rákóczi Ferenc ekkor még elzárkózott. Nem lehet tehát meglepő, hogy egy-egy „rebellis” csoport az ország más tájegységén is a lakosság egy részének rokonszenvére számíthatott. Egy alföldi szervezkedésről azonban eddig még nem tudtunk. Az kétségtelen, hogy a háború végén a központi hatalom számára komoly gondot jelentett az egykori végvári és kuruc katonák semlegesítése. „A vármegye a királyi főemberek mandátumára válaszolva javasolja, hogy a várakban, különösen pedig Nyitra, Léva, Esztergom, Tata, Zsámbék, Kékkő, Simontornya, Veszprém, Komárom, Győr, Eger, Baja várában lakó fegyveres parasztokat s máshol lakó libertinusokat ezredekbe szervezzék...” 5 Vidékünkön azonban nem volt hasonló erődítmény, és nem tartózkodtak ilyen katonák. 5 BOROSY András: I. m. 3408. sz. tétel.
