Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Kovács Krisztina: Szelíd jelenlét (Kovács Lajos Művei I–III.)
125 Kovács Krisztina Szelíd jelenlét (Kovács Lajos Művei I–III.) Számtalan oka lehet annak, hogy egy szerzői életmű nem kapja meg az érdemelt súlyt és helyet. Visszhangtalanul, az utókor felfedező gesztusai nélkül maradnak rejtve figyelemre érdemes pályák. Az elmúlt bő száz év magyar irodalmának „rejtőzködői”, ahogy a kánonok mozgása révén „feldobott”, majd „leejtett”, túl- vagy éppen alulértékelt alkotók sorából bőséggel tudunk idézni. Az is ismert tény, egy-egy meghatározó irodalomtörténészi vagy kritikusi karakter mennyire tudja vinni, emelni, tematizálni az irodalmi közbeszédet. Horváth János meghatározó irodalomtörténeti ízlése a mai napig hatással van a magyar közoktatás irodalomtanításának értékválasztásaira, miközben a formátumos gondolkodó e kánont alakító, kiváló és megkerülhetetlen monografikus feldolgozásai egy része lassan száz éve született. A Nyugattal és a Holnap pal korai kritikáiban is szigorú Horváth már indulásakor konzervativizmus és modernség olyan vitatható, ám érzékeny viszonyának kontextusában látta a magyar irodalom mozgásait, amelyben „franciás” érdeklődésének hála, rálátott és jobban foglalkozott is a 19. század végi, ekkor még dekadensnek számító neolatin irodalom (szimbolisták, naturalisták) magyar irodalomra (l. Ady) tett hatásával, még ha ezt a hatást nem is üdvözölte.1 A klasszikus irodalmi modernségből, a Nyugat második, harmadik vonalából ugyan csak bőven citálhatók olyan jobb sorsra érdemes szerzők, akik a nagyobb életművek árnyékában várnak újrafelfedezésre vagy fedeződnek fel egy-egy villanásra. Zsolt Béla, Pap Károly, vagy az idejétmúlt stílusú és valóban elavultnak tetsző történelmi regényei helyett a paraszti tematikájú kisregényei és elbeszélései miatt figyelemre inkább érdemes Kodolányi János csak néhány név a hosszú listából. A Kádár-kor irodalmából Rubin Szilárd újrafelfedezése (Keresztesi József 2012-es kismonográfiájának legitimációjával) vagy a még mindig nem a helyén lévő Tar Sándor életművére irányuló szakértő fókusz (l. legújabban Deczki Sarolta, Seres Lili Hanna, Sinkovicz László tanulmányait) említhető ilyen örömteli pillanatként. Politikai, persze részben irodalompolitikai okok mellett egy szerző háttérbe szorulásának lehetnek alkati, karakterbéli okai is. Miközben az önmenedzselés révén középszerű életművek is sokszor teret kapnak, van, aki erre a típusú önreklámra képtelen. Ezért örömteli, ha bármilyen kevéssé túlbeszélt életműre, annak lezárulta után is akár, figyelem esik. Annál is inkább, mert a kritikai és életműkiadások, széttartó hagyatékok gondozása és sajtó alá rendezése kevés hírnévvel kecsegtető, viszont fárasztó és kitartó munkával járó feladat. Kovács Lajos irodalmi örökségének már publikált részéből és az életmű korábban még nem olvasható szeleteiből nemrég elkészült egy többkötetes reprezentatív válogatás. 1 Szénási Z oltán, Két irodalom határán: A fiatal Horváth János kritikái a magyar irodalmi modernségről, Literatura, 2015/1., 58–71., 60–61.
