Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Pintér Kitti: Egy florilégium csapdája (Sirokai Mátyás: Lomboldal)
123 sokszor a növényeket is pusztán az emberi felépítés alapján képes értelmezni (pl. „A platánóriás vállgödrébe tócsa gyűlt”). 8 A Lomboldal ugyanakkor első olvasásra szépelgő florilégiumnak tűnt (a szó a latin flos virág főnév és a lego olvas/gyűjt ige összetétele, eredetileg ókeresztény szerzők idézeteit tartalmazták az ilyen jellegű szemelvényes gyűjtemények): „Csak a mély és csendes légzés segít át a téli álmon és az extázison”,9 sok helyütt instagram-szintű idézetgyűjteménynek tűnik: „ Érinteni magunkat, mintha valaki más érintene”. 10 „Lennék-e fa (...) Lennék-e min denkié. Lehetek-e, még így, két lábon, valaki fája”).11 Ezek a kézenfekvő képek túlterheltek és többnyire funkció nélküliek. A légzés szoros kontrollban tartása köztudottan a meditációs technikák alapvetése, a fotoszintézishez való kapcsolódás már önmagában kiviláglik a koncepcióból, a romantizált „lennék” szó túlterheltsége pedig a második idézet ismétléses alakzatá ban nem képes föloldódni. Képtelenség azonban figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy e verseskönyv a két korábbi folytatásaként is olvasható, a trilógia zárt rendszerének önműködő mechanizmusa, a másik két kötet kontextusként való felidézése pedig sokat módosíthat a kezdeti benyomásokon. Az elsőként megjelenő A beat tanúinak könyve is az őstermészetiből beszél. Egyik központi motívuma a zene, a szférák zenéje (pl. II. 1.): eszerint az égitestek nemcsak csillagtérképek segítségével írhatók le, hanem egyenesen egy zenei világelméletbe foglalhatók. Ezt a zenét a kötetben a föld természetihez az embernél közelebbi entitásai és objektumai ismételik, rezonálják vissza, minden morajlik és neszez, ez a képesség ugyanakkor az emberibe is kódolt, hozzáférhetővé válhat tehát ez a bolygószimfónia a humánum különböző transzformációi vagy átlényegülései folytán („Ahogy hal áltusájában az állat szépsége utoljára felizzik a maga teljességében, a férfiak fejében megszólalnak a vér cimbalmai, és négykézlábra kényszerítik őket.”).12 Az égitestek összhangzattana, amely a verseskönyvben ábrázolt dimenzió rendszerét is szervezi (pl. „A labdajelens égek első nyomai az őserdei időkből maradtak fenn (...) A labdák egy-egy égitestnek felelnek meg, mozgásuk és egymáshoz való viszonyuk pedig az űr egy körének, amit a játékosok megidéznek, bejárnak, megszeretnek, megjegyeznek.”), 13 egy olyan univerzális vágyakozást idéz elő abban, aki hallani képes e zenét, hogy egyenesen az űrbe kívánkozik. A második kötet, A káprázatbeliekhez éppen ezt a vágyakozást éri aztán be („Van bennem egy-egy ilyen meteor, és akik ezt hallják, van azokban is. Olyan ez, mint a meteor, ami meghasadt, és a darabjai szétszóródtak. Valahol van egy meteor, ami felénk tart.”).14 Ez per sze valamiféle visszavágyódás is egyben a múltba („Az én élete nem a születéssel, hanem az első eml ékekkel kezdődik, az éntudat pedig beágyazottabb, ha korai emlékekhez kapcsolódhat. Ezért a gyermekben minél előbb emlékeket kell kialakítani, melyek segítségével később visszautazhat a tajgára. A legerősebb emlékek, akár a holtak és az állatok együttábrázolásai, a lehetséges, és nem a jelen világba engednek bepillantást”),15 a magzatpózba, korábbi létformákba ( „Az agyb ól minden kép kinyerhető. Amikor az alany el éri a törzsfejlődés kezdeteit, újra az első alv ási fázisba 8 Uo, 24. 9 Uo, 9. 10 Uo, 27. 11 Uo, 23. 12 A beat tanúinak könyve, 37. Kiemelés tőlem. 13 A beat tanúinak könyve , 25. 14 A káprázatbeliekhez, 44. 15 A beat tanúinak könyve, 16.
