Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Hajnóczy Péter: Play-boy
94 valamit a „téma” ürügyén. Szoboszlayn átvillant a képtelen gondolat: megbízást kap, hogy elemző kritikát írjon erről a magazinról. „Az efféle termékek méltó helye a szennycsatornában van.” Ez volt az első, szinte önmagától előbukkanó gondolat Szoboszlayban; de be kellett ismernie: kategorikus megállapításokkal semmire sem megy, érvelni és bizonyítani kell. Hogy a feladat megoldásához szükséges erőt biztosítsa, fenékig ürítette a poharat. „A legcsodálatosabb emberi érzés, a szerelem megcsúfolása.” Szoboszlay megdörgölte a homlokát. „Ez így nem megy.” Aztán döntött: „Vegyünk egy konkrét példát.” Lapozgatni kezdte a magazint.2 A magazin fotókat tartalmazott, melyek3 kerek, a választott tárgyból követke zően egymástól alig különböző és hasonló végkifejletű történetekké álltak össze. Szoboszlay – az elfogyasztott konyakok hatása alatt – eltökélte, hogy felkutatja a történetek mintegy a képek mögé rejtett „mondanivalóját”; ha az ábrázolásmód, a forma esztétikai értékei elvitathatatlanok, fel kell tárni a homályban leledző tartalmat is, amelyből virágba szökkenhettek ezek az értékek. Szoboszlay megállapította, hogy a magazin képtörténeteinek van egy közös, sajátos és igen figyelemreméltó motívuma: az egymással szeretkező személyek a „tárgyra térés” előtt soha nem látták, nem ismerték egymást. Ezt a körülményt a képeken – csodálkozást, meghökkenést, riadalmat kifejező arcok, megjátszott menekülési kísérletek a „színhelyről” stb. – nyomatékos hangsúlyozással hozták a szemlélő tudomására, és az ábrázoltak ritmikus, sokszori ismétlésével szinte agyba vésni4 igyekeztek, mint olyan körülményt, amely a „történet” helyes értel mezéséhez elengedhetetlenül szükséges. „Egy sajátos, misztikus vágy manipulatív célzatú »kielégítése«: az Ideál, az Elérhetetlen birtoklásának illúziója.” Szoboszlay lapozott a magazinban5 , megigazgatta a szemüvegét. Ezek a „véletlen” ismertségek, töprengett, meglehetősen együgyű fantáziával kiagyalt, triviális helyzetekből születnek: pl. egy fiatalember (kezében esetlenül szorongatott selyempapirosba csomagolt virág) „tévedésből” idegen lakás ajtaján csenget; az ajtót fiatal, lenge öltözéket viselő ismeretlen hölgy nyitja ki, arca meglepetést fejez ki az idegen láttán, a fiatalember zavartan elnézést kér; (esetleg a gondosan becsomagolt virágot is a földre ejti), mire a pongyolás hölgy elmosolyodik és ezzel létrejött a kapcsolat, amely aztán a sztereotip végkifejletbe torkollik. Szoboszlay úgy következtetett (közben töltött és ivott), hogy az efféle „véletlenszülte” kapcsolatok természetéből szinte magától értetődő szükségsze-2 A közlés alapjául választott szövegforrás a hármas számmal jelölt oldalból két példányt tartalmaz. Ezek egyike az alábbi autográf bejegyzést tartalmazza, amely ekként módosítja a 15. bekezdést: A százados megdörgölte a homlokát. „Ez így nem megy.” Aztán döntött: „Lapozgatni kezdett agyában egy könyvet.” [bizonytalan olvasat] 3 G1 amelyek 4 Javítva ebből: agybavésni 5 G1 magazinba,
