Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 9. szám - Ludmán Katalin: Hajnóczy Péter Play-boy című szövegéről

87 A társadalmi nyelv mintázatszerű, ironikus szerepeltetése már a kortársak számára is az egyik legszembetűnőbb prózapoétikai sajátosság volt Hajnóczy Péter fikciós szövegeiben. Thomka Beáta az elsők között írt erről, két másik elbeszélés apropóján: „A véradó orvosai, A fűtő főgépésze, főmérnöke, szakszervezeti bizalmija, ügyvéde nyelvi klisék, elhasznált sztereotípiák, hivatali közhelyek által fejezik ki magukat. A beszéd megmerevedése, a sza­vak kiürülése, az állandósuló szóösszetételek érzékenyen regisztrálják a társadalmi gya­korlat mechanikussá válásának fokozatait.”10 Akárcsak a két idézett szövegben, a Play-boy esetében is megtörténik a szavak kiürülése. Csakhogy amíg A fűtő és A véradó esetében a társadalmi érintkezés és intézményrendszer keretei között látjuk ezt megvalósulni, addig a Play-boy ban két morális-esztétikai regiszter ütköztetését modellálja a narráció. Az egyik, a magazin világa által ábrázolt frivol, fogyasztói tartalom, a másik pedig annak az ideoló­giának a nyelve, amellyel mindez nehezen lenne leírható. A szöveg feszültsége tehát egy­részről annak a vállalásnak a nyilvánvaló lehetetlenségéből fakad, amelyben Szoboszlay megkísérli az irodalomkritikus szemével olvasni a magazint, a megfelelő nyelv hiányában azonban képtelen leírni a látottakat. A pornográf tartalmat minősítő idézetek a Kádár-kor prüdériáján élcelődnek, de egyúttal a főhőst is nevetségessé teszik. Eszmefuttatása termé­ketlen, részeg okoskodás marad, amit még tovább erősít, hogy a megfelelő értelmezési keret megtalálásához vezető bajoskodását szinte kíméletlen részletességgel tárja fel a nar­ráció. A Szoboszlay által megkísérelt „professzionális olvasat” létrejötte kétséges, ehelyett a főhős bevonódik a képtörténetek által megjelenített cselekménybe. Ugyanakkor érdemes megjegyezni: talán nem deklarált szerzői szándék szerint, de az elbeszélés mégiscsak felveti azt a kérdést, hogy egyáltalán esztétikai értékítélet tárgyává tehető-e bármiféle pornográf tartalom.11 Ez a tény önmagában elegendő ok arra, hogy azt feltételezzük, a Play-boy cenzurális okok miatt maradt kéziratban. Jóllehet, a szöveg sze ­mérmessége szembeötlő, különösen az életmű más darabjaihoz képest. Elég, ha csak a két kisregény (Jézus menyasszonya, A halál kilovagolt Perzsiából) erotikus képleírásaira gondo ­lunk, de például A véradó vagy a Finomfőzelék feltéttel című írások is nemi aktusok részletes leírását tárják az olvasó elé.12 A Play-boy a magazin történeteinek tabujellegét hangsúlyozza azzal, hogy semmilyen részletet nem fed fel annak tartalmából.13 Szoboszlay nem erotikus pózokat osztályoz, 10 Thomka Beáta, „Leleplező sztereotípiák. Hajnóczy Péter: M.” In Thomka Beáta , Narráció és reflexió , Gemma könyvek 14. 121–125. (Újvidék: Forum Könyvkiadó, 1980 ), 124. = Híd , 2. sz. (1978): 243–246. 11 Bár különösen a 20. század második felétől ez a kérdés élénken foglalkoztatja akár az irodalom- és kultúratudomány, akár a film- és médiatudomány teoretikusait, a 70-es évek Magyarországán kevés ilyen szöveget lehetett olvasni. A Play-boy tárgyául választott pornográf magazinhoz is csak csempészáruként lehetett hozzájutni. A témáról bővebben: Murai András – Tóth Eszter Zsófia, Szex és szocializmus (Budapest: Libri Könyvkiadó, 2014). 12 Amennyiben elfogadjuk, hogy a Play-boy feltehetően nem állta ki a cenzúrát, akkor a szöveg érde ­kes kordokumentum is egyben, hiszen nyilvánvalóan rámutat a korszak ellentmondásos ideológiai beállítottságára, hiszen eszerint a nemi aktus vagy a meztelenség megmutatása nem áll tilalom alatt, de a pornográfiáról elvi kérdéseket felvetni, vagy ábrázolni egy olyan személyt, aki pornómagazint olvas, nyilvánvalóan nem kívánatos a szocialista erkölcs számára. 13 A kifejtetlenség eszközéről a pornográfiában ld. például Jean Baudrillard magyarul is olvasható Pornó-sztereó című esszéjét. Baudrillard szimulációnak nevezi a pornót, és azt írja: „Az obszcén a visszaszorított ingerekre játszik rá a fantazmagóriák minden erejével.” Ez éppen olyan, mint a kívánt hatás elérése érdekében fokozott késleltetés, ami úgyszintén a műfaj jellemző eljárása. Baudrillard , Jean, „Pornó-sztereó” ford. Ladányi István, Ex Symposion , 1–2. sz. (1992), hozzáférés: 2021.05.31. https://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=porno­sztereo_1218

Next

/
Oldalképek
Tartalom