Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Fried István „… az »igazi« Európa küszöbén botorkáltunk” (Az ismerős és az ismeretlen az Egy polgár vallomásaiban)
83 elrablása kevés bizakodásra okot adó gondolatot, kezdeményt mutat föl. Ami azonban mindhárom művet egy és ugyanazon elgondolás körébe vonja, a ragaszkodás Európához (mint eszméhez és lehetőséghez), valamint a kultúrához, melyet nemcsak őrizni, hanem szüntelen fáradozással továbbgondolni kell. Az Egy polgár vallomásai az ifjúság, az ifjúi magára találás, a feladat kijelölés „regénye”, a lassan formálódó polgáriasság-gondolat/ eszmény felől tekintve szét az ismerős és az idegen világban. Ennek fényében értelmeződik át a saját meg az idegen, a centrum és a periféria, a rokoninak hitt és a titkokat rejtő más: akképpen, hogy részint a félelmek és szorongások enyhülésének folyamatában rajzolódnak ki azok a körvonalak, melyek átvilágítása az elbeszélő erőfeszítéseinek céljául jelöltetik meg. Az ellentétek ellentétnek maradnak, ám az értés teszi lehetővé a megnevezést (nem a megrögzítést, éppen ellenkezőleg), a fölismerést, a határok átjárhatók, de nem csak a pozíciók módosulnak, hanem a pozicionáltak ön- és világértelmezése is, amely nem a merő türelmességhez, hanem egymás értéséhez vezethet (nem bizonyosan vezet), nem is feltétlenül a megértéshez. Egy pillanatra gondoljuk ide, mennyire a magáévá teszi Márai Sándor Epiktétosz és Marcus Aurelius gondolkodását. Azt se feledjük, hogy emigrációjában mégsem német vagy francia földön telepedett meg. S ha a második világháború utáni európai utazás részint az emlék-Európát kereső, ám hamar szétfoszló remény jegyében telik, az amerikai emigráció folytonosan rádöbbenti a hite szerint még európait, hogy a két háború közötti világ fölszámolódott, talán csak a kevesek hagyományfelfogásában létezett, talán mindig is olyan szellemi képződményként volt létező, amely a nagyság és hanyatlás útját járta végig, melyet teljesítményei sem voltak képesek megvédeni attól, hogy ne szoruljon vissza (nem annyira a civilizatórikus modernség terjeszkedő fenyegetésének hatására, hanem) azért, mert megelégedett az eszmények őrzésével, nem munkálkodott rajta folyamatosan. A számos ideidézhető naplóbejegyzésből csak egyet jegyzek ide zárásul, amely az amerikai kényszerré lett „realitás” és a csupán térképen látható földrész, mely valaha nem elsősorban földrész, hanem életrend volt, hatására, a valami és a nem bizonyosan létező, a tudatosított otthontalanság és a távolban elvesző határhelyzetében mutatja a naplóba írót: „Vissza, vissza, vissza Európába. De hol van Európa? Merre, hol? Sunyi, önző, kapzsi, kis országok és egy térkép... Hol vagy Európa?”30 A kérdésre messziről érkezik reagálás, amely kevesebb, mint válasz, mert monológ, egy helyzet véglegesülése arra a kevés időre, ami még hátravan... 1982-ben, a 82. születésnap után: „Ma harminc éve érkeztünk Amerikába. Akkor is húsvétvasárnapot írtak. Most nem vagyok sokkal közelebb Amerikához, mint akkor voltam, de mindenféle értelemben messzebb vagyok Európától.”31 Már nincsenek határok, megszűnt a centrum meg a periféria. Nem a semmibe fut az élet, hanem a meghatározatlanba, az érzékelhető jelen és az alig sejthető múlt közöttiségébe. Nem csak ami a személyes sorsot illeti. 1983-ból egy bejegyzés: „Ha ezt hallom vagy olvasom: »marxista-leninista világnézet«, »keresztény szellemiség«, vagy »európai szereptudat«, körülnézek, hol a kijárat. Ezt már ismerjük.”32 A „keresztény világnézet”-et Márai áthúzta, de leírta, és nem tette olvashatatlanná, a XX. század „uralkodó eszméi”-nek életéből és gondolkodásából kiiktatásával lényegében 30 Márai Sándor, A teljes napló 1959–1960, sorozatszerk. Mészáros Tibor. Helikon, Budapest, 2012, 156. Szkepszise az évek folyamán nő: „Úgy vagyok Európával, mint Tennyson Enoch Arden jében a hős: elment tengerentúlra, hosszú távollét után egy este hazatér, benéz az elhagyott ház ablakán, látja, hogy akiket elhagyott, jól megvannak nélküle, és nem kopogtat be az elhagyott házba, mert minek. Uő, A teljes napló 1970–1973, sorozatszerk. Mészáros Tibor, Helikon. Budapest, 2015, 122. 31 Uő, A teljes napló 1982–1989, sorozatszerk. Mészáros Tibor, Helikon, Budapest, 2018, 36. 32 Uo., 130.
