Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Takáts József: Három bolond nap (Fazekas Mihály: Lúdas Matyi)
110 a jeleit.31 Amikor a „Második levonás” végén leírja, hogy szállítják a kastélyába a meg vert urat, így zárja a mondandóját: „nagy volt egyszóval a hűhó!” Ez félreérthetetlenül a komédia hangja. Figyelemre méltónak tartom, hogy nemcsak Kerekes Ferenc verses elöljáró beszéde számolt be a mű vidám befogadásáról, de utalt rá az 1817-es kiadás szerzői előszava is („rajta akárki nevethet ”). Az előszó része a műnek, s egyben határozott értelmezése is. A „négy levonás” Lúdas Matyi ja önmagában másféle mű volna, mint az előszóval is ellátott Lúdas Matyi. Mint már írtam róla, az előszó részben a mese politikai keretezését végzi el: egykor – a cselekmény idejében – erőszakos, önkényes, zabolátlan uralom alatt élt a nép, amely ezért olykor bosszút állt az urain. Ma – a mű megjelenése idején – már elmúlt a „vad idő”, „szent a törvény; s az igazság / Fennyen hordja fejét, mert van bizodalma Hazánknak / Bölcs fejedelmeiben.” Komolyan vagy ironikusan kell értenünk e kijelentéseket? Horváth János közel száz éve e sorok „szemforgató gunyorosságát” emlegette; 32 Borbély Szilárd egy évti zede arra hajlott, hogy szerzőjük politikai álláspontját foglalják magukban. Amit Horváth „az egész mese képmutató komikumáról” írt, hajlamos vagyok elfogadni, az előszót illetően azonban, azt hiszem, Borbélynak lehet igaza. A 18. század végén, 19. század elején meglehetősen sok értekező szövegben (versesben és prózaiban) találkozhatunk a (magyar) történelem menetének hasonló struktúrájú leírásával. Íme egy Fazekashoz közeli példa, Budai Ézsaiás már idézett művéből: „...a Magyarok 900 s egynehány esztendők alatt, nem tsak Ásiából kihozott nyelveket, s azzal együtt Nemzeti külömbségeket tartották meg: hanem a régi vadságot, durvaságot, bárdolatlanságot szelídséggel és tsínos erköltsel váltván fel, a pallérozódás gráditsánn, melynek eleintenn tsaknem az alsó fogánn állottak, mindenkor feljebb meg feljebb mennek...”33 Úgy látom, Fazekas előszavá nak imént felidézett részében a ’vadságból csinosodásba’ elbeszélés34 limitált, marcona változatával találkozunk: az ’erőszakosságból törvényességbe’ elbeszéléssémával. 1816 táján sok írástudó politikai képzeletét határozta meg ez a mintázat. Ezért vélem úgy, hogy a szerzői előszó első fele talán egyenes, és nem ironikus beszéd. Ha egyáltalán eldönthető ez a kérdés kétszáz évvel a megírás után. Az előszó felidézett sorai az Első levonásnak azon szakaszát értelmezik újra, amelyekben először esik szó a földesúrról: „a hatalmas / Döbrögi úr örökös jószágában, ki magáról / Azt tartotta, hogy ott neki a Felség se parancsol; / Amit akart, a’ vólt a törvény, s tetszése igazság.” Csak e passzus figyelmen kívül hagyásával juthatott a mű egyik újabb értelmezése arra a következtetésre, hogy a földesúr jogosan vette el Matyi libáit és jogosan verette meg.35 A szöveg egyértelmű: Döbrögi önkényes hatalmat gyakorolt a jószágán. Az előszó okkal interpretálja a földesúri önkény és a rá válaszoló paraszti bosszú kölcsönösen erőszakos világaként a négy levonásba foglalt történetet. A komikum azonban egyenlőtlenül oszlik el az elbeszélésben a felek között. A földesúr nevetséges alakká válik (mert a hatalmas, ha elpáholják, a komédiában nevetséges), míg Matyi, noha gyarló alak, a komédia hőse. Mint Henri Bergson megjegyezte a nevetésről írott kis könyvében: a néző, „természetes ösztönét” követve, általában a furfangos pártjára áll, mert jobban szeret az átvert emberen nevetni, mint átvert emberré lenni.36 A négy levonásban alig említi az elbeszélő, hogyan fogadták a pórok uruk megveretését. A Második levonásban azon jelenet részeként, amikor megtalálják az először véresre vert Döbrögit, ezt olvashatjuk: „Egyik jobbágy a másiknak kurta gubáját / Megrántá: más a mellette valóra könyökkel / Titkon bökdöse, míg urok óbégatva könyörgött”. Innentől kezdve tudja az olvasó, hogy a jobbágyok nagyon is figyelik Matyi bosszúját, de hogy mit gondolnak róla, nem derül ki az elbeszélésből. Kerekes elöljáró beszédét olvasva viszont az lehet az érzésünk, hogy Marci kanász ott felhangzó röhögése mintha a pórok hiányzó reagálását pótolná. Az elöljáró beszéd leírása a mű vidám befogadásáról mintha Matyi három
