Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
207 – Mekkora területen gazdálkodnak és milyen fajta borokat készítenek? – Most 16 hektár szőlőnk van és 12 fajta borunk. A fehérboraink: cserszegi fűszeres, rajnai rizling, zöld veltelini és sauvignon blanc. A vörösboraink: kékfrankos, zweigelt, cabernet sauvignon. Két rozét hozunk forgalomba, ezek általában cuvée borok, házasítások. Néha a fehérborból is házasítunk, de csak akkor, hogyha van értelme, amikor két borból egy harmadik, jobb minőséget kapunk. Előfordul kényszerből is, amikor csak azért készítünk cuvée-t, hogy ne maradjanak külön a kisebb tételek. Mindig jó minőséggel próbálunk foglalkozni, mert mikor egy jóból és egy gyenge borból házasítunk, akkor abból csak gyengébb minőségű bor lesz. Természetesen mindig akadhat olyan is, a legjobb kezelés ellenére is, hogy nem elfogadható számunkra a minősége, ilyenkor gyorsan ki kell főzni pálinkának. Egy liter bort sem adok ki a kezemből, amit én nem innék meg szívesen! – Gondolkodik-e új trendeknek megfelelő fajtaváltáson? – A trend most már az, hogy minél nagyobb legyen a tőkeszám, viszont a tőkéken minél kevesebb legyen a terhelés. Így ugyanazt a mennyiséget nagyobb tőkeszámból állítjuk elő, de jobb minőségben. Mondjuk nem háromezer, hanem ötezer tőkén termeljük meg a szőlőt, az ún. egyes függöny már a múlté. Ma már olyan gépek állnak rendelkezésre, hogy felesleges a 3,5 m-es sortávolság, ezért csak 2,8 m-esek a sorközök, és ernyőművelést alkalmazunk. Így könnyebben lehet metszeni, jól gépesíthetők, szépen lehet kombájnozni, és nagyon jó minőséget lehet elérni. – A pincészetet, a borászatot készülnek-e átalakítani, fejleszteni? – Az alapokat 2001-ben raktuk le, majd 2008-ban egy 100 milliós beruházást hajtot tunk végre. A fejlesztés másik irányának a vendéglátást tekintettük, ahol új konyhát és új kiszolgálórészeket építettünk. Azt gondoljuk, hogy az a legjobb bor, amit itthon tudunk eladni. A kereskedelem piacán mi nem a hipermarketek és a nagy bolthálózatok irányába indultunk el. Boraink 80%-át helyben adjuk el, míg a többit a gasztronómián keresztül értékesítjük. Sajnos ez a jelen helyzetben kiesést jelent. Vendégszállásokat alakítottunk ki, ami most szintén szünetel, mert nincs vendéglátás, nincsenek lakodalmak, rendezvények. Készül egy parasztudvar, most vásárolunk lovakat, kocsit, hogy a rendezvényekre is méltón tudjunk felkészülni. A szállással kapcsolatos feladatokat a fiam végzi és irányítja. Következő feladatunk, hogy a céges találkozók részt vevőinek is kialakítsunk megfelelő helyszínt, előadótermet. – Kikkel tudnak dolgoztatni, mennyi munkaerőre van szükségük? – Elsősorban a család végzi a munkát. A lányom az adminisztrációt látja el, a vejem műszaki beállítottságú ember, a gépekkel ő foglalkozik. A borászatot a fiam veszi át, részben már az ő tervei, elképzelései alapján folyik a feldolgozás. Én már szeretnék háttérbe vonulni, csak besegíteni, amikor szükséges. A borászatban két alkalmazottal, egy helyi házaspárral dolgozunk. A szállások szervezését a fiam a párjával végzi, egy hölgy alkalmazott segítségével. Rendezvényeink kiszolgálásához két szakácsunk van, akiktől ebben a helyzetben sem szeretnénk megválni, ezért most vákuumcsomagolt ételek készítésére álltunk át. A szőlőmunkákat külsősökkel végeztetjük el. Szerencsére van egy kis csapatom – úgy 10-15 ember –, akikkel már régóta dolgozunk együtt és jól el tudják végezni az éppen adódó feladatokat. – Vannak-e hazai és külföldi példák, amiket szívesen alkalmaznak? – Mindig nyitott szemmel próbálok járni, és amikor praktikus dolgokat látok, azokat azonnal átveszem, legyen az kötözés vagy metszési technika.
