Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
169 – Van-e olyan létesítményük, ahol több embert le tudnak ültetni egy időben? Egyáltalán, része-e a szolgáltatásaiknak a vendéglátás, és terveznek-e ilyen bővítést? – Egyelőre nincs nálunk vendéglátás. Természetesen volt már szó róla korábban a családban. Minden évben adott egy fejlesztésre költhető összeg, és döntést kell hoznunk az irányokról. Volt év, amikor felvetődött egy 40-50 fős kóstolóhelyiség kialakítása, de mert abban az időben kerültek be a boraink a multiláncok kínálatába, inkább a volumen növelésére fordítottuk a pénzt, és lemondtunk a vendéglátás fejlesztéséről. Ha nem így döntöttünk volna, nem lenne ilyen hűtőkapacitásunk, és jóval kisebb lenne a tartálypark is. Nem bántam meg a mai napig sem, hogy ebbe az irányba fejlesztettünk, és nem a vendéglátó kapacitások kiépítése irányába. Lantos Szabolcsék például épp a miénkkel ellenkező irányban fejlesztettek, ott a vendéglátás élvez prioritást. Nem mondtunk le végleg erről a fejlesztésről, de nem tudok időpontot mondani. Nekem továbbra is az a stabil meggyőződésem, hogy a borászati üzemek termelőüzemek, ahol bort állítanak elő. Minden más, kávézó, étterem, szálloda, wellness, csak járulékos lehet. Hogy ezeket ki mennyire forszírozza, az nagyon is függ az adott termelő habitusától. Én annak a híve vagyok, hogy hozzánk elsősorban bort vásárolni jöjjenek a partnerek, vagy találják meg a borainkat azokon a pontokon, üzletekben, éttermekben, szállodákban, ahová nagy mennyiségben szállítunk. – Felmelegedési ciklusban vagyunk. Veszélyezteti ez valamelyik fajtájukat? Kell-e változtatni a fajtaszerkezeten? – Az Irsai Olivér szüreti időpontja az elmúlt 20 évben csaknem egy hónappal előbb re került, úgyhogy jogos a kérdése. Gyerekkoromban a kékfrankost főként októberben szüreteltük, az elmúlt években nemegyszer már augusztus végén, 18 fokos musttal, rozé alapanyagnak. Nem kell feladni ezeknek a fajtáknak a termesztését sem, csak változtatni kell néhány dolgon. Elképzelhető, hogy szükség lesz rövidesen a szőlők árnyékolására, öntözésre is szükség lehet. Biztosan lesz, amin változtatni kell. – A szülei egyre idősebbek lesznek, a birtok pedig egyre terebélyesebb. Felnőnek a gyermekei, mire be kell lépniük? Egyáltalán, akarnak-e ők is a családi vállalkozásban dolgozni? – Úgy látom most, hogy igen. 13 éves a lányom, Luca, 10 éves a fiam, Lénárd. Sok min den érdekli őket. A lányom nagyon szereti a fesztiválokat, kifejezetten társasági ember. Szeret központban lenni, szerepelni, bort töltögetni, beszélgetni az emberekkel. A fiam a gépeket, a traktorokat kedveli különösen, ismeri a működésüket, és minden velük kapcsolatos élményét évek múltán is képes felidézni. Ma úgy látom, hogy mindketten a családi vállalkozásban képzelik el az életüket felnőttként is. Frittmann János A Frittmann testvérek, István és János a szülőktől örökölt családi birtok bővítésével jelentős pincészetté nőtték ki magukat. A vállalkozáshoz gyermekeik, Frittmann Péter és Frittmann Tamás is csatlakoztak, amelyet 1998 óta kft. formában üzemeltetnek és fejlesztenek tovább. 60 hektár saját telepítésű szőlőültetvény van a Frittmann család birtokában, és még legalább ekkora területről integrálnak válogatottan jó minőségű szőlőt a környező gazdáktól. Frittmann János az első alföldi borász volt, akit megválasztottak 2007-ben az év bortermelőjének. Ma egyéb pozíciói mellett a Magyar Borakadémia alelnöke, a Kunsági borvidék elnöke. – Hogyan jött létre a Frittmann Borászat, mik voltak az előzmények? – A mi borászatunk is, mint sok más családi borászat Soltvadkerten, régre nyúlik viszsza. Mivel itt nem alakultak tsz-ek, a gyökerek nem szakadtak el, nem szűnt meg a foly-
