Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: „Egy korrajzi versezet…” 1679-ből
71 Most az Kovács Bencze Tóth György uram házát Csak heteg magával megszállá utzáját, Az bor ivás közben ajánlja ő magát Kiért elemelé szegénynek két zsákját. Szabadka Szegedi nagy fekete Dandár Jőve nagy seregvel mint egy falka madár Mind az egyes fákat kipusztíttyák immár Nyolczvan fertály árpát elvisznek hidgyed bár. Héj ha láttad volna szintén estve felé, Az fa vágatóra miként jőnek elé, Vágják törik az fát, mindenik emelé, Tíz szekér kár fáját az bíráknak tevé. Jankói és Paksi Pajazit Agával Jőnek nagy csoporttal három nagy zászlóval, Jól megrakodának zabbal és árpával, De jól nem lakának a város borával. Aprilis. Érkeze nagy híre az Horváth Gergelynek Mongyák hogy két százan egyűvé gyűlének Azonban csakhamar ide bé jővének Borral és abrakval torkig megtelének. Elmaradott fele az kétszáz lovasnak De izzad homloka az Szőke Jánosnak Nem teczczik az utzán mondgya sétálásnak Az üres erszénnyel csak haza hajtának. Holmi praktika szót ő reá fogának De ártatlan lévén nem is búsulának Kívánságok szerint hitre fordulának, Igaz lévén, rajta semmit vonhatának. Nagy fekete sereg jőve napkeletrűl Gyalogval lovasval foga környös kőrűl Akár hova fordulj de csak reánk kerűl Város háza előtt seregestül térűl. Jádzik az Szerencse, forog az hamarján, Sok jó vitézeknek pendül az kantárján, Galló Takácsnak is Szent Király Határán Fogsága megesik, búsul az kalafán.
