Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Bártol Réka: Klímaváltozás és környezeti nevelés a Kiskunsági Nemzeti Park erdei iskoláiban
228 mára nem látható, de a Tőserdőt valójában fenyegeti: a tájidegen fajok inváziójáról. Ennek elindítója is az ember, de a gyeplő már rég kihullott a kezéből. Több száz éve hurcol az ember magával egyik földrészről a másikra növényeket, állatokat, többnyire tudatosan, valamilyen nemes cél érdekében, de sokszor akaratlanul is. Az áttelepített élőlények pedig időnként kiszámíthatatlanul, mint a pestis, elkezdenek terjedni a helyi életközösség rovására. Hozzájuk képest ugyanis markáns helyzeti előnnyel indulnak: az új helyen nincs természetes ellenségük. Bizonyára sokan ismerik az Ausztráliába betelepített 24 db üregi nyúl esetét, amelyek pár év alatt elözönlötték a kontinenst, majd ellenük vörös rókát honosítottak meg, amelyek azonban inkább a bennszülött erszényeseket tizedelték, végérvényesen kipusztítva jó pár őshonos emlőst. A végeredmény: több milliárd nyúl, hétmillió róka, és ki tudja, hány kipusztult vagy a kihalás szélén álló erszényes emlős. Ha valamire igaz a mondás, hogy „a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve”, akkor a betelepítésekre biztosan. Ez a jelenség minden kontinensen megfigyelhető, és a legnagyobb természetvédelmi problémát jelenti, ezért tudnia kell róla minél több embernek. De az iskolában nem tananyag, ezért a Tőserdő – amit az észak-amerikai eredetű zöld juhar, amerikai kőris, gyalogakác triumvirátusa ural – válik élő tankönyvvé. De a kirándulás nemcsak a tudásszerzés apropója, sokkal fontosabb, hogy élménnyé legyen, így az erdő, ami sok gyerek számára ismeretlen, kicsit ijesztő közeg, otthonosabbá váljék. Kisiskolásokkal meg szoktunk állni az erdő áttekinthetőbb részén, ahol azt a feladatot kapják, hogy készítsenek egy erdei manó, törpe vagy kobold – népiesen fődipiciny – számára hajlékot. Meg szoktak lepődni, hogy az erdőben tölgyek és harkályok mellett szó lehet nem létező lényekről is. Nem tudják, hogy ez a feladat pedagógiailag egyszerűen nagyszerű. Nem a manók a lényeg, hanem az együtt gondolkodás és tervezés, a munkamegosztás, a kétkezi tevékenység, a találékonyság, a kreativitás, a logikus gondolkodás, az esztétika, a fantázia. Munka közben kis történetet is kell alkotniuk a mesebeli lényről és életéről. Csak hab a tortán, hogy az a hely, ahol én egy otthont készítettem, ami ott marad akkor is, amikor én már elmentem, már sokkal szerethetőbb, mint előtte volt. Szeresd a hatlábút (is)! A kisiskolások számára szóló háromnapos program középpontjában a rovarok állnak. Azért épp ezek a lények, mert a gyerekek egy része abban a tudatban él, hogy utálja a rovarokat, mivel gusztustalanul néznek ki és kivétel nélkül kellemetlenek: csípnek, harapnak és/vagy büdösek. Ezeket a hamis képzeteket el kell oszlatni, ami nem is olyan nehéz. Ez a népes állatcsoport ugyanis rendkívül változatos, és a legizgalmasabb sci-fi történeteket is túlszárnyaló érdekességekkel ámíthatjuk el a célközönséget. Emellett pedig rovarok szinte bárhol és bármikor megtalálhatók, így biztosan sikerül személyes kapcsolatba kerülni velük az itt töltött napok alatt, ami fontos az előítéletek leküzdésében. Persze nem kézzel fogdossuk őket, mert az maradandó károsodással járna – a rovarok kárára. Áttetsző, lapos dobozokkal fogják be őket a gyerekek, így gond nélkül megvizsgálhatják
