Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Horváth Dezső: Hét ablak világít
214 Janiéból pedig azt, igaza lehet a pedagógiának az iskolában, miszerint 45 percnél tovább nem lehet terhelni az elménket, de a négy óránál is hosszabb estünkre ez nem annyira igaz. (Virtigli TIT-előadóink ragaszkodtak hozzá leginkább, háromszor is figyelmeztetnünk kellett a hallgatóságot: emberek, valóban vége, menjetek haza.) Németh Andrást pedig megkérdeztem, aki az első veseátültetést elvégezte, miért jó az nekik, ha Zsombóra eljárnak. Azt felelte, rangot jelent nekik is. És elnevezett bennünket ZSTA-nak. Zsombói Tudományos Akadémiának. Szabad János pedig költői szavakra ragadtatta magát: Éke életünknek. Hogy mi közöm volt nekem mindehhez? Barátokat hívtam barátokhoz, én csak az átömlesztésben segítettem. Barátságátömlesztők lettünk tehát, később a nevünkbe is belekombináltuk. Zsombói Barátságátömlesztő Wesselényi Népfőiskola. Csak még azt se hittük, hogy népfőiskola lennénk. Vagy csak nem tudunk róla? Ezért pedig Bogyiszlóra mentünk. Kilencen, a TIT kisbuszával. Mert ott működött az ország legjobb népfőiskolája. Nappal mentünk, a népfőiskola pedig esti találmány. Pedagógus házaspár vezette, ők mondták, székesfővárosi előadók járnak hozzájuk, és este az asszonyok pogácsát hoznak, a férfiak pedig borocskát, így jól eltelik az estéjük. Akkor már tudtuk, a tudomány se pogácsával nem keresztezhető, se pedig borocskával, de hazaútban megállapodtunk, hogy az ősztől tavaszig tartó kurzus végén az „évzárót” fehér asztal mellett ünnepeljük, sőt augusztus végén piknikfélét tartunk, ahol Rektor úr őszibarackosában fejezzük be a találkozót. Mindkettő eltart mostanáig. Szabályos cserekereskedelem. Kitűnő előadásokért kitűnő barackot. (Egyetemista koromban az öt birka – egy balta egyenleg volt az ősember gazdaságpolitikája.) Ideje, hogy számokkal is dobálózzak. Heti kétszer találkozunk, ősztől tavaszig kb. harmincszor. Annyira szaporodtak a kikalapált fejű tudósok, hogy egy alkalommal kettő-három is jut belőlük. Mostanáig 210-en fordultak meg nálunk, sokan minden évben. Az agysebész Bodosi professzortól pedig kérdezte valaki, mit lehet az idegsebészetről minden évben beszélni? Gyere el, majd megtudod. (1986 óta minden évben.) Hallgatóságunk pedig 30 és 50 között. Ismétlem: a tudósok és a sötétnek hírlelt tanyaiak. Tanyára mindig, mindenkor a legjobbat! Fejjel lefelé ültetni a palántát éppen akkora fáradság, mint fordítva, de micsoda különbség! Miről beszéltünk mostanáig? A harmincnyolc esztendőn át? Későbbi kultuszminiszterünk szavait átültettük Zsombóra, és igyekeztünk betagozódni a huszadik századba. Utána meg a huszonegyedikbe. Akadémikusok, professzorok, gyerekgyógyászok, nőgyógyászok, fogorvosok, történészek, matematikusok, kémikusok, atomtudósok, űrhajós-kiképzők, képzőművészek, irodalomtudósok, írók, költők, ásványtanosok, szociológusok. A relativitásról is. A kozmikus méretekről a csillagászati fekete lyukak kapcsán. A nanoméretekről is. Ismétlem, tanyán. Mindig mindenből a legjobbat! Meg-megesett, szívesen láttak volna ufóval találkozókat, talpmasszázshívőket, más bugyutaságokat, de ezeket sikerült kivédenünk. Ne keresztezzük a tudományt szélhámiával.