Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Németh Krisztina: Éghajlati változások hatása az Alföld szőlőtermelésére
143 A Kunsági borvidékre alapvetően a helyi fajták dominanciája jellemző, melyek részesedése a termesztésben a gazdasági átrendeződés és klimatikus tényezők változása miatt egyre inkább csökken. Helyüket a korábbi és az újabb nemesítésű ellenálló hibridfajták (interspecifikus és innovatív fajták), ill. a nagyobb gazdasági potenciált jelentő illatos fajták (Cserszegi fűzseres, Generosa, Irsai Olivér) veszik át. Az interspecifikus fajták (Bianca, Villard blanc, Aletta, Kunleány, Néró) területarányának növekedése országosan is elsősorban az alföldi ültetvényekre jellemző, melynek okai több tényezőre vezethetők vissza. A szőlőtermelők a nagyobb termelésbiztonság (téli fagytűrés), a kisebb termelési költségek (növényvédelem) és a nagyobb hozamok miatt is választják ezen fajtákat. Alkalmasak a környezetkímélő termesztésre, és megfelelő minőségű biobor is készíthető belőlük (Kovács, 2011). Ezzel szemben a nemes szőlőfajták területe csökkent; legnagyobb területi veszteség az Arany sárfehér, az Ezerjó és a Kadarka szőlőfajtákat érte (Gácsi et al. 2013). A szőlőtermesztőknek számos kihívással kell szembenézniük ahhoz, hogy kiváló borászati alapanyagot tudjanak előállítani. A felmerülő nehézségek között fontos szerepet töltenek be a különböző kórokozók és kártevők. A jelenlévő károsítók mellett azonban időnként újabb és újabb veszélyt jelentő károsító bukkan fel. Az 1875-ös filoxéravész kitörésétől 2014-ig 16 jövevény kártevő rovarfaj jelent meg hazánkban. Sőt, csak 2004 és 2014 között 5 új kártevőt észleltek a magyarországi szőlőültetvényekben (Havasréti, 2016). Az újonnan megjelenő invazív fajok legnagyobb részben mediterrán területekről vándorolnak hazánk, ill. Észak-Európa felé. Ennek oka elsősorban az, hogy a felmelegedés hatására ezek a kártevők, ill. kórokozók ideális feltételeket találnak életműködésükhöz. Egyre nagyobb gondot jelentenek a melegkedvelő tripszek, a pettyes szárnyú muslica, a kígyóaknás szőlőmoly, a különböző kabócafajok, melyek vektorszerepet töltenek be egyes fitoplazmás és vírusos betegségek terjesztésében. A Scaphoideus titanus kabócafaj – hazánkban 2010-ben jelent meg – közvetlen károsítása nem jelentős, viszont súlyos gazdasági kárt okoz a szőlő aranyszínű sárgasága (Flavescence dorée) fitoplazma terjesztésével, melynek specifikus vektora. Ez a fitoplazma-fertőzés igen gyorsan terjed, s a védekezés egyetlen lehetősége a megbetegedett tőkék kivágása és a kabóca elpusztítása. Az extrém időjárási jelenségek által fokozott stresszhatások érik a növényeket, melynek következménye, hogy a legyengült kondíciójú ültetvényeket a fás betegségek, gyűjtőnéven az ESCA pusztítja el, melyet több mint 80 gombafaj idézhet elő. Hatékony vegyszeres védekezés ellene jelenleg nem áll rendelkezésre, így meggyőződésem, hogy korunk „filoxérájának” tekinthető. Terjedési üteme is indokolja ezt a megállapítást. A kórokozók közül a feketerothadást okozó Guignardia bidwellii adott okot az aggodalomra 2010-ben és 2019-ben is. A nagy esőzések meleggel, szinte már hőséggel párosulva a virágzási időszakban (ne feledjük, hogy 2019 júniusa volt eddig a legmelegebb június, amit 100 év alatt mértek) kedvező feltételeket biztosítottak a károsító szaporodásához és kártételéhez. Korábban nem kellett védekezni ellene, ill. a szakkönyvek is csak említés szintjén foglalkoztak vele.
