Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Nyerges Gábor Ádám: Biográfia és én-konstruálás Orbán Ottó életművében
90 mind az életrajziságot, mind pedig egy nagy, egységes, „teljes” önéletírás (akár) prózában történő megalkotását. Egyszersmind azt is, hogy (2000-ig, tehát az interjú készültéig megírt) addigi életművére lényegében e létrehozni tervezett-vágyott, nagylélegzetű önéletrajzi műhöz hasonló jellegű és funkciójú egységként is tekintett3 – s ez a szemlélet a recepciótól sem teljesen idegen4 (voltaképp a pálya egésze során keletkezett versekből szilánkosan, töredékesen egy többé-kevésbé egységes önéletrajzi narratíva műegészként is szemlélhető, azzá is összeáll[íthat]ó feldolgozásaként): „– Újra és újra kiderül, hogy sodró lendületű, sok fénytörésben játszó, izgalmas prózát is tud írni. Legutóbb gyógyulásának krónikája az ÉS-ben győzött meg erről. Köteteiben szétszórva már olvashatók egy lehetséges emlékirat némely részletei. Tervezi-e, hogy egyszer megírja az egészet, egyben, folyamatosan? – Azt hiszem, hogy ez a valószínűleg soha el nem készülő önéletrajz az írói becsvágy ábrándképe marad, holott sok éve gyűjtöm hozzá a dokumentumanyagot, folyóiratokat, lapokat, leveleket. Egyvalamit nem sikerült összegyűjtenem, az elszántságot, hogy nekifogjak egy ilyen hosszú távú vállalkozásnak. Regényterjedelmű prózához különleges indíttatás kell, ilyen egy volt eddigi írói életemben: India. Ahogy versesköteteimben, ebben a könyvemben is sok önéletrajzi részlet található: lehet, hogy az igazi önéletrajzom ezek összeolvasásából fog kikerekedni. Emellett szól az is, hogy a verseimből kiolvasható önéletrajz noha szaggatott, nem töredékes – a versek sora folyamatosan rakja ki egy élet képeit a gyerekkortól a mai napig, és prózaszerűbben teszi ezt, mint a költői életművek többsége. Mindez persze sovány vigasz. Meg kéne írni: » egyben, folyamatosan « , tudom, a fene egye meg!”5 Miközben a magától értetődő (noha leegyszerűsítő megfogalmazásában esetleg félrevezető, torzító) kérdésre (miről szólnak Orbán Ottó versei?) az életmű minden egyes darabjá ra egyaránt helytálló válasz természetszerűleg nem adható, ha azt vizsgáljuk, hogy van-e olyan tematika, amely tendenciaszerűen a pálya lényegében minden egyes szakaszában egyforma erővel hatott és alakította a létrejövő Orbán-oeuvre-t, a (kisebb-nagyobb egységekben feldolgozott) önéletírási szándék folyamatos munkálására lehetünk figyelmesek. E szándék nemcsak a versek tematikai „kategorizálásából” rekonstruálható (tehát: vélelmezhető), hanem bizonyíthatóan Orbán alkotói koncepciójának is fontos, tudatosan kidolgozni, megvalósítani igyekezett része is volt (pl. „Válogatott verseim kötete kordokumentum, családregény és önéletrajz keveréke versekben”.6 vagy: „Sokat írtam erről [ti. „a felnőtté válás keservei”-ről – Ny. G. Á.] , és a nyomai megtalálhatók a különféle köteteimben, nagyon sok lenyo -3 Ezt igazolja például az 1998-ban A magyar költészet kincsestára sorozatban (a szerző saját kezű válo gatásában) megjelent Orbán Ottó-kötet Orbán jegyezte utószavában leírt életmű-szemlélet is (nem csak a konkrét kötetbeli válogatásra vonatkoztathatóan): „A gyűjtemény versei nagyjából időrendben követik egymást, de nincsenek szoros időrendbe állítva. Az egymást folyamatosan követő verseskötetek egy-, két-, többéves időhatárán belül nem az egyes versek keletkezési dátumát tekintettem a gyűjteményben elfoglalt helyük legfőbb meghatározójának, hanem a szövegfolyam belső összefüggését, érzelmi és logikai folytonosságát, azaz a kötetcímeket elhagyva és a válogatott anyagot kerek egésznek tekintve is meghagytam benne az egyes kötetek ívét...” Orbán Ottó, A magyar költészet kincsestára: Orbán Ottó (válogatott versek) , Bp., Unikornis Kiadó, 1998, 305. 4 pl.: „Orbán Ottó költészetéből egy bizonyos személyes és nemzedéki történet bontakozik ki...” Pomogáts Béla, Tragédia és irónia. Orbán Ottó képe a történelemről, Hungarológiai Közlemények , 1997/1–2., 7. vagy: „Mai tapasztalatainkkal olvasva a válogatott verseket, általánosságban az mondható el, hogy egy költő i szem lélet következetesen » végigírt regényét « foghatjuk kézbe, mely ráadásul az egész pálya – ha nem is radikális, de – részleges átértékelésére-átértelmezésére ad támpontokat, méghozzá úgy, hogy ez magának a szerző nek az újfajta hagyományteremtése” – írja Dérczy Péter A magyar költészet kincsestára Orbán-válogatásáról szóló kritikájában. Dérczy Péter, Vagy-vagy – is-is. Orbán Ottó válogatott versei , Élet és Irodalom, 1999/16., 17. 5 Orbán Ottó – Nádra Valéria, Írófaggató , Könyvhét, 2000/3., 14. 6 Uő, i. m. , uo.
