Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 7-8. szám - ***: Tanyán élő értelmiségiek (Kriskó János beszélget Balanyi Zoltánnal, Lakó Andrással és Bérces Dórával)

93

hálószoba meg a konyha. Szűkösen vagyunk. Most, hogy át kellett állni az itthoni tanulásra, egymás agyára megyünk, sürgetővé vált a meszelés. Kérdezgettem a faluban, hogy ki az, aki még tud meszelni, de már csak az öregek értenek hozzá. Én a vidéken élő ismerőseimtől meg az internetről megtanultam ugyan meszelni, de a kezem állapota most megakadályozott abban, hogy magam végezzem el a feladatot. Végül a helybéli birkanyíró ember elvállalta, hogy kisegít. Felhordta az első pár réteget, majd most én próbálom befejezni. Tőle is megtanultam egy-két apró fogást, olyanokat, amik nincsenek leírva a könyvekben. Félő, hogy ezek az apró mesterségbeli fogások el is tűnnek majd ezekkel az emberekkel együtt. – A faluban mennyire fogadják el, hogy van itt egy önfenntartó módon élő nő az egyik

tanyában?

– Sajnos még nem vagyok önfenntartó. Amikor idejöttem és bemutatkoztam a szomszédoknak, vicces jelenetek voltak, ügyvédként azonosítottak, így terjedt el a hírem. Sok a félinformáció is rólam, másként csinálom a dolgaimat, mint a többiek, és ez feltűnik. Furcsának találják a rasztafrizurámat, ráadásul néha bénázom is. Van egy kutyám, ami néha kiszökik a lyukas kerítésen. Egy igazi falusi ember addig nem tart kutyát, amíg nem tudja biztonságosan a portáján belül tartani. Én úgy voltam vele, hogy majd megoldódik ez a gond is, megkötni, láncon tartani nem akarom a kutyámat, és ezek miatt a baklövések miatt a helybéliek többnyire furcsának tartanak. Nekem az első perctől kezdve az önfenntartás volt a legfontosabb célom. De ha van az embernek két gyermeke, akkor ez roppant nehéz, mert az ő iskoláztatásukhoz, ruházkodásukhoz folyamatosan hozzá kell járulnom, kell a pénz. Dolgoznom kell tehát valahol. A lányok mindkettőnkkel élnek, javarészt persze az apjuknál, tanév közben tőle járnak iskolába, és hétvégeken jönnek hozzám. Most, hogy bezártak az iskolák, fele időben nálam vannak a lányok, fele időben nála. A helyzet nem könnyű egyikünk számára sem, de így döntöttünk. – Ha a tanya működtetése legalább két embert igényel, nem merült fel benned egy új

kapcsolat lehetősége? Vagy nehéz olyan embert találni, aki ezeket a körülményeket vállalja,

és szellemileg is társad tudna lenni?

– Idén van hatodik éve, hogy elváltunk, és én öt éven keresztül teljesen egye

dül voltam. Menet közben volt ugyan két kapcsolatkezdeményem, de az első már a második hétnél dugába dőlt, az utóbbi meg egy 3-4 hónapig tartó küszködés volt, bő két tucat szakítással. Most fél éve van egy kapcsolatom, ami jól működik. Békésszentandráson él, a kapcsolatunk alakulgat, de akkor is távkapcsolat. Vidéken lakik, vannak tyúkjai meg egyéb állatai. Még mindig nem nagyon érti azt, amit én csinálok. És egyelőre nem is nagyon akar ilyen körülmények között élni. Nálunk alomszék van bent a házban is. A vízöblítéses WC volt az első, amit kiszereltettem. Nyilván ez is elterjedt a faluban, hogy nem lehetek komplett, azonnal leszereltettem a gázt és a lehúzós WC-t. Amikor a páromnak először kellett vécéznie a vödörbe, eléggé meghökkent, mint aki nem képes megugrani az akadályt. Nagy kérdés ez, mert én pedig már nem akarok változtatni a szokásaimon, és nem akarok faluba költözni sem.