Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Ferencz Mónika: Antarktiszi fák; Sötét (versek)
74 Ferencz Mónika Antarktiszi fák Őrizni kell. A téli fákat. Hogy jövőre a zúzmarának legyen mit leigáznia. Meg kell őrizni a hitünket az antarktiszi tengerek és ausztrál vörös erdők orkánvisszhangú erejében. A hitünk, hogy az emberek még azelőtt kipusztulnak, hogy a szmog felszállna a fák körül, és leleplezné végre a tétlenkedő némaság zabolátlan bűntetteit. Sötét Nem szabad elfelejtenünk, hogy a köztünk levő térben, még a teljes sötétségben is, megébrednek a jávai orrszarvúk és az ibériai hiúzok. Miért ne gerjedhetnének ők is haragra? Miért ne foghatná el őket is a szorongás? A sötét egy ponton nem lehet sötétebb, hiába van egész télen tavasz és egész tavasszal tél. Az évszakok, mint jéghegyek, elolvadnak meleg tenyerünkben.
/
