Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Zöldség és gyümölcs a Duna–Tisza közi Homok- hátság középső vidékén a XVII–XVIII. században
46 Hogy milyen minőségű őrlemény került ki a vízimalomból, arra nincsen adat, azonban hogy messzi vízimalmokban őröltettek, a liszt jobb minőségére enged következtetni. Helyben nem termett kiváló minőségű gabona, ezért a nagyobb sikértartalmú búzát távoli – kötött talajú, termékeny feketeföldű – vidékekről szerezték be. Például 1637-ben útiköltségre „Pap Giörgynek attunk hogi Szegedde az Búza keresnj Waros szamara” menjen, 1639-ben „Makaÿ [makói] Emböröktűl wőttűnk 16 Fertaly Buzat f 60 dn 63.”, ,,Egý Berený [Jászberény] embertűl az Wajda Ký jővetelekor Kalacznak walo 5 negied Buzat wettűnk f 1 dn 15”, 1645-ben ,,Garabant Istvan Uram, es Barko Mihaly altal, Czeke Katan wettűnk 120 kila buzat f 84 dn”, majd a későbbiek során is, így 1767. február 23-án „Szentesi Lakos Szabó Jánostúl vettem égy véka Buzát N, Oberster Ur’k abbúl próbálván Kenyeret sűtni”, amiért a számadó bíró 3 forint és 40 dénárt fizetett.41 A kevésbé finomra őrölt lisztet, durvább szemcsézetű korpás lisztet helyben állították elő a száraz - és vízimalmokban. A kásamalomra is nagy szükség volt. Részben azért, mert a fogyasztásra kellett a darakása, másrészt pedig a városi tanács értékesíthette az őrleményt. A kásamalom egyben darálóként is működött. Például 1642-ben „Kasa daralasert attunk” 15 dénárt.42 Kásamalom is volt a mezővárosban: 1735-ben a tanács megbízottja a ,,Malomban vett Kölestűl a Kása Molnárnak” fizetett 25 dénárt, 1753-ban pedig a malom javítását végezték, ezért ,,Kása Malomhoz lécz Szeget” vet etett a tanács 5 dénárért.43 A kőrösiek a kecskeméti szárazmalomban is őröltettek. A városi tanács, konyhája ellátására, megtörette a kisebb mennyiségben szükséges gabonát (árpa, köles) . Rendre leányokat fogadtak fel, mint tették például 1717-ben, amikor „Kasa tőrő Tot Leányok[na]k” fizettek 45 dénárt, majd 1727-ben a „Szitálló Leány’k” adtak munkabér fejében 2 forint 55 dénár értékű „Mente bellest”.44 A gabonafélék közül csupán a búzáról, árpáról, kölesről, de a rozsról nem történt említés. A XVII. századi történeti forrásokban már rizs is szerepel, azonban – a történeti dokumentumok megsemmisülése ellenére – feltételezhető, hogy már a XVI. században is kerülhetett rizs Kecskemét és Kőrös mezővárosokba a török kereskedelem jóvoltából. Az ételkészítés, főzés nélkülözhetetlen alapanyagává vált. A török időben a kőrösi magisztrátus a kecskeméti, de később Pesten is, a vásárokban szerezte be a város konyhájára. A Délkelet-Ázsiában honos kultúrnövény a török birodalom területéről kereskedelem útján jutott hazánkba. Buda 1541-ben történt elfoglalása után a törökök hatalmas kereskedelmet bonyolítottak le, a Dunán hajók sokasága szállította fel a különböző élelmiszereket, gabonaféléket, fűszereket is. A törökök ellátására tonnaszám szállították hajókon Budára a búzát, árpát, kölest, de a rizst is. Ez utóbbi a törökök „nemzeti eledelének” számított (rizses hús, a piláf), de a hódoltsági területeken a magyarság konyhájába is elkerült. A rizs – még ha volt is korábban – török hatásra vált alapvető élelmiszerré vidékünkön. A Pest-Budára hozott áruféleségek sokaságát a török vámnaplók, számadások doku mentálják. Például az 1550. július 12-éről ismeretes legkorábbi nyilvántartásból kiderül, hogy bizonyos Huszein kereskedő 500 kila (kb. 12 tonna) rizsszállítmánya után fizetett vámot, augusztus 2-án Ahmed hajója hozott 500 kila rizst. A későbbiek során, 1573. július 41 MNL PML NkV SzK 1637/38, 130. pag.; SzK 1639/40. 2012, 217.; SzK 1645/45. 168. pag.; SzK 1766/67. 1767. febr. 13. 42 MNL PML NkV SzK 1642/43 209. pag. 43 MNL PML NkV SzK 1735/36; SzK 1753/54. Erogationes Variae. 1753. máj. 4. 44 MNL PML NkV SzK 1717/18; 33. pag.; SzK 1726/27. 1727. jan. 27.
