Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Kerpics Judit: „A mit külföldi divatlapok adni nem képesek” (A nyugati és a nemzeti divat vetélkedése a Nővilág hasábjain az 1850-es és 1860-as évek fordulóján)
78 csak díszöltözetként élt tovább a felsőbb társadalmi rétegben, a módos parasztság azonban bizonyos darabjait átvette és beépítette a népviseletbe.31 A divat követésének – vagy elutasításának – alapvető funkciója egy adott csoporttal való azonosulás vagy éppen elkülönülés jelzése. Eszerint – hagyományosan – a társadalmi állás csalhatatlan kifejezője, mely összetett jelrendszere által a vagyoni státusnál sokkal többet mond el viselőjéről. A külső megjelenés formanyelvét nyíltan politikai identifikációra felhasználó cikkírók a Napkelet hasábjain élesen elválasztották egymástól az ideológiailag töltött, magasabb rendűnek tartott öltözet fogalmát az ideológiától mentes divat fogalmá tól,32 más lapokban azonban e két fogalom gyakran szinonimaként maradt használatban. A magyaros öltözet esztétikai szempontok szerinti megítélése sem volt egységes pártolói körében. A Napkelet egy névtelen szerzője 1860-ban egyértelműen leválasztja a vál tozatlanságból és hagyományból építkező magyar öltözetet a szépség és csinosság évente változó követelményeinek alárendelt divatról. Szerinte a nemzeti öltözet viselésében nem lehet az szempont, hogy a ruha jól áll-e; annál sokkal fontosabb az elv, amit az képvisel.33 Esztétikai kategóriából etikai kategóriába helyezi át a ruházkodás kérdését, ezáltal leszámol a változás és változatosság igényével is. Vajda János 1859-es cikke a Nővilág ban éppen a magas esztétikai értéke felől ragadja meg a magyar viselet nagyszerűségét és alkalmasságát arra, hogy divattá váljék nemcsak Magyarországon, de külföldön is, mely szerinte a fennmaradás záloga. Elpusztulhatunk a föld szinéről, és elváltozhatunk, szétolvadhatunk idővel csakugy, mint más hatalmasabb népek, elenyészhetik nyelvünk is, de öltözetünk fennmarad, mig a föld jelen nemzedéke el nem pusztul, s mint a latinok nyelve a papságnál, ugy a huszáregyenruha Európa hadseregében – általános lesz. És midőn jelenleg ujra viselni kezdjük a közéletben is nemzeti ruhánkat, elfogulatlan s méltó büszkeséggel mondhatjuk, hogy nem csak sajátlagosan magyar de egyszersmind – európai divatnak hódolunk. 34 Vajda a katonai egyenruhák példáin keresztül mutatja be, hogy a magyar huszáregyenruha európai térhódítása önmagában elegendő bizonyíték a magyar öltözet pozitív fogadtatására más nemzetek divatjában, szépségében pedig semmivel sem múlja alul az angol, vagy akár a francia divatot. Vajda felfogásában a magyar ruha expanziója és divattá válása kifejezetten előnyös és kívánatos. „A magyar öltözet halhatatlansága” című cikke már a következő év változásait és a divatrovat átalakulását készítette elő, egyben meghatározta a Nővilág viszonyulását a kérdéshez. A Nővilág divatra vonatkozó arculatváltása nem volt előkészítetlen, azonban a magya ros divathullám diktálta változás mértékét az év elején még nem kommunikálták az olvasók felé. Lehetséges, hogy Vajda és Heckenast maga is csak később döntött a gyökeres átalakulásról. Az 1860 januárjában több lapszámban is közzétett előfizetési felhívás még a Jósika Júlia által szerkesztett, az éves előfizetések mellé ajándékba járó Hölgynaptár ral, illetve az írónő divattudósításaival csalogatja az olvasókat: „Eredeti divattudósitásainkat hetenkint jövőben is az e részben páratlannak ismert b[.] Jósika Júlia irandja; ezenkivül általánosan kedvelt élettani irányczikkeit is folytatni fogja lapunk szépirodalmi részében.” 35 Valójában a 31 Lukács, Nemzeti divat... 6–8. 32 Hites Sándor, Még dadogtak, amikor ő megszólalt; Jósika Miklós és a történelmi regény, (Budapest, Universitas, 2007) 250. 33 Uő , uo . 251. 34 Vajda János, „A magyar öltözet halhatatlansága”, Nővilág 3. évf. 52. sz. (1859. dec. 25.) 821–824. 35 „Előfizetési felhívás”, Nővilág , 4. évf. 2. sz. (1860. jan. 8.)
