Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Alkalmazkodó mezőváros (A kecskeméti tanyák kialakulásának éghajlattörténeti kontextusa)
15 Az pedig csak az utóbbi időben vált elfogadottá, hogy nem is annyira a kitörés erőssége (VEI),11 a légkörbe került szilárd részecskék tömege, hanem sokkal inkább a gázok, külö nösen a kén-dioxid gáz mennyisége a meghatározó az éghajlatváltozások vonatkozásában.12 Az említett gáz ugyanis az explóziót követően kénsav-aeroszollá alakul, és miután szétterül a légkörben, visszaveri a beeső napsugárzást.13 Ezért van az, hogy éghajlattörténeti szempontból különösen fontosak az ilyen, nagy mennyiségű gázkilövelléssel járó kitörések (vö. 2. ábra, A). 1. ábra. A vulkánkitörések különböző hatásainak időbeli elhúzódása Forrás: Zeilinga de Boer – Sanders 2002: XIII. alapján saját szerkesztés Hasonlóan meghatározó a Napból Földre érkező sugárzás intenzitása is.14 Jól ismert jelenség, hogy a naptevékenység erőssége átlagosan 11 éves ciklusokban változik, azonban megfigyelhetők olyan periódusok is a múltban, amikor a napfoltok száma tartósan, hosszabb időre lecsökkent. A második évezred során összesen öt ilyen napfoltminimumidőszakot (Oort, Wolf, Spörer, Maunder és Dalton) írtak le, amelyek átlagosan 50-60 évig tartó fázisok voltak. Ezekben a csökkent naptevékenységű időszakokban az alacsonyabb sugárzás vagy elősegítette a lehűlések kialakulását, vagy hozzájárult egy-egy tartósabb hidegperiódus fenntartásához. A legújabb éghajlattörténeti kutatások alapján a kis jégkorszak kezdete egy nagyméretű geológiai eseményhez,15 a Salamas tűzhányó kitöréséhez (1257) köthető. 16 Jelenlegi ismereteink alapján ez a vulkáni aktivitás az elmúlt másfél ezer év legnagyobb olyan explóziója volt, amikor rendkívül nagy mennyiségű szulfát-aeroszol került a légkörbe, mely globális méretű lehűléshez vezetett. A Kárpát-medencében az átlagos téli középhőmérséklet legalább 1 Celsius-fokkal csökkent tartósan a következő fél évszázadban. Ezt a hatást nyújtotta el hosszan a Wolf-minimum, egészen a 14. század közepéig (2. ábra). 11 A VEI (Volcanic Explosivity Index) a vulkánkitörések erősségét mérő index, amelynek értéke 0 és 8 között változhat, de lehetséges a 8 feletti érték is. Az ún. VEI 1-es kitöréskor kevesebb mint 104 köbméternyi anyag kerül a légkörbe, a VEI 4 alatti kitörések csak lokális hatásúak. VEI 4 (108 –10 9 m 3 ), 5 (109 –10 10 m 3 ), 6 (10 10 –10 11 m 3 ), 7 (10 11 –10 12 m 3 ) és 8 (több mint 10 12 m 3 = 1000 km 3 ). Newhall–Self 1982: 1232. 12 Gao–Robock–Ammann 2008. vö. Rampino–Self–Stothers 1988. 13 Harangi 2015: 876. 14 Haigh 2003. 15 Miller et al. 2012. 16 Lavigne et al. 2013.
