Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Fülöp Tamás: Az elveszett édenkert
12 vel, amelyek a közvetlen bevonódás, a személyes aktivitás és példaadás révén szociális hullámokat képesek kelteni, és hatással lehetnek kisebb és nagyobb lakóközösségek, ökoszisztémák sorsára is. A fejlett világ társadalmaiban nekünk, felnőtt, felelős generációknak egyszerre kell megtanulnunk lemondani jólétük egy darabjáról, valamint a felnövekvő generációkat megtanítanunk arra, hogyan váljanak tudatos és mértékletes fogyasztóvá, a környezeti problémák iránt nyitott, felelős földlakókká. A környezeti katasztrófák és járványok egyre komolyabb kihívások elé állítják a társadalmakat, az ezekből származó konfliktusok egyre erősebb nyomást gyakorolnak a politikai rendszerekre és az állami vezetőkre, a változtatás elkerülhetetlen. A globalizáció bármilyen kedvezőtlen ökológiai hatást világméretűvé képes növelni, ami a világgazdaság működésére is befolyással lehet, jóllehet a környezeti, gazdasági és társadalmi következmények kivédése az egyenlőtlenségek csökkentésével eredményezhetnek csak tartós megoldást. Időnk és esélyünk a Föld jelenlegi ökoszisztémájának fenntartására és megőrzésére valószínűleg napról napra csökken, döntéshozóinknak az eredmények elérése érdekében politikai népszerűségüket vélhetően csökkentő lépéseket kell tenniük, s olyan döntéseket kell meghozniuk, amelyek túlmutatnak politikai pályájukon és személyes életükön is. Valószínűleg ez az emberiség eddigi legnagyobb kihívása. Mert látnunk kell, hogy amit most teszünk, vagy éppen nem teszünk, az a következő évszázadokra és generációkra is sokkal nagyobb hatással lehet, mint a korábbi évszázadok tettei. Meg kell értenünk, az embernek itt, ezen a bolygón, ebben az egyetlen és megismételhetetlen életben kell megtalálnia a boldogulását úgy, hogy megőrzi és gondozza a teremtett világ sokszínűségét, teret ad és lehetőséget biztosít a jövő generációk számára is. Fontos, hogy a társadalomszervezők, a véleményformálók, a gazdasági, politikai, szellemi és kulturális elitek is megértsék és következetesen hangoztassák, illetve jó példával elöl járva tanúbizonyságát adják, összeegyeztethető kell, hogy legyen a környezettudatosság, a klímavédelem, a mértékletesség, az egyszerűség, valamint a társadalmi megelégedettség, az egyéni és közösségi boldogság. Áldozathozatalnak mondjuk azt, amikor lemondunk a saját rövid távú érdekeinkről, vélt vagy valós előnyeinkről, és magasabb szempontok, nemesebb célok érdekében más vagy mások javára önzetlenül, erőnkön felül, anyagi és fizikai lehetőségeinken túl, korlátainkat meghaladó módon, komfortzónánkon túllépve tesszük meg, amit meg kell tennünk, vagy éppen nem teszünk meg valamit, amit egyébként megtehetnénk, ami hatalmunkban állna, vagy képesek lennénk rá. Mert olyan világot vagyunk képesek létrehozni, amilyen belőlünk ered, hiszen a teremtett világ bennünk is létezik, s minden, ami bennünk van, a teremtésben is megtalálható. A következő évek, évtizedek fogják azt megmutatni, hogy magunk mögött hagyva és meghaladva a globalizáció gyorsuló örvényét, a mértéktelen fogyasztás haláltáncot idéző kultúráját, az elcsendesedésre képtelen, önző és tékozló kor harsány és zajos csillogását, a virtuális világ kiüresedő magányát, képesek leszünk-e a szellemi, lelki tartalmakat, közösségi céljainkat, bolygónk jövőjét előtérbe helyezve, értékrendünkben, erényeinkben megújulva, maradandó és egyetemes értékek szerint újraszervezni emberi civilizációnk működését.
