Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Novák Anikó: Felmutatni a végtelent
28 nyítási pontja, de Barnabás égig érő létrája vagy a pesti partvis is. Ez utóbbinál szeretnék elidőzni, tolnaisan szólva, végtelen. A pesti partvis című költeményben az apa bolti rőfjét idéző hétköznapi takarítóeszköz, melyet Pesten pillantott meg a lírai én, a mindenség ragyogó átmérőjévé, imagináriusan ragyogó mérőrúddá magasztosul. E különös tárgyat , a partvisok leghosszabbikát a Szerző-én kisajá títja, áthelyezi Pestről saját lokális világába, megváltoztatja funkcióját, majd képzőművészeti problémává teszi. Egy újabb Balthus-kép villan fel, baguette helyett gerenda, gerelyszerű rúd van az egyik alak kezében, s a gerelyszerűség festészeti megközelítése foglalkoztatja a Szerző-ént, aki a partvis révén valóban a mindenség kulcsát találja meg, és a román szobrász oszlopához hasonló emlékművé merevedik a rúddal kezében: „az imaginárius átmérő / tényleg mindent pontosítani képes / lám a látóhatár aranykerekét is / küllőssé szerkesztette máris / netán valóban az a pesti partvis / a pöcök / a végtelen ragyogó pesti partvis / mely apám rőfjét idézve mutatkozott nekem / a ragyogó végtelen pesti partvis / a pöcök / a mindenséget mint gyöngyöt a sikló / a mindenséget elnyelő semmi torkában / álltam a pusztában zokogva / majd a sziksóban térdre estem [...] az opálszemű lánykák mintha látták volna / kezemben a végtelen rúd végén a fekete napot”. 5 A mélység és a magasság között ismét a szobában találjuk magunkat. Hallgatjuk, ahogy porladoznak a Homokvár falai, s a szétforgácsolódásban is rádöbbenünk a végtelenülésre: „Épp mostanában bajlódtam egy vers sel, arról, hogyan verni szöget a függőleges homokba? Hogyan akasztani képet, újabbnál újabb képeket a Homokvár falaira? Akasztgatni mániákusan egészen addig, amíg a homokszemek át nem veszik a képek szerepét, amíg minden egyes homokszem külön képként nem kezd villózni a napon egy nagy vízszintes galériában.”6 E homokszemek messzemenően teljesítik a lévinasi végtelenülés feltételeit, többet tartalmaznak annál, mint amit tartalmazhatnak. A képzőművészeti alkotások a homokszemekben élnek tovább, megsokszorozódva. A homoknak pedig nincs se eleje, se vége, ahogyan a rejtélyes Homokkönyv nek sem Borges novellájában, de ugyanez mondható el a Tolnai-opusról is, nem tudjuk hol kezdődik, hol végződik, csak elkápráztat bennünket a pergő homokszemek végtelen, körkörös tánca. 5 Tolnai Ottó: Nem könnyű, Jelenkor, Pécs, 2017, 122. 6 A görbe egyenes – Tolnai Ottóval Rudaš Jutka beszélget. Parnasszus , 2012/4., 11–12.
