Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Szajkó István festményei (A művész felvételei)
19 mindenféle kétes irányba próbálsz iszkolni velük, majd elakadsz, beleveszel a magad gyártotta sűrű, túl sűrű közegbe... Jóllehet én komolyan gondoltam. Mármint ezt az új zöldségféleséget. De senki sem értette, egy egyszerű gép hogyan lehetne zöldségféleséggé?! Növényi gépek pedig nincsenek, zárta le a vitát Gorotva. Már rég nem lát tam itthon Igort. Fél éve is van már. Igor, Ede cégének egyetlen munkásamunkavezetőjeként, Zimony, illetve a belgrádi röptér, Surčin környékén fúr. Ártézi kutakat. És évek óta nem tudják befejezni az ottani munkálatokat. Mert állandóan új kuncsaftok jelentkeznek. Mindenki akar kutat magának. És Igorra úgy néznek, mint egy varázslóra. Igor persze valamiféleképpen az is. Egy sámán, aki vizet tud fakasztani, még az ő nehéz, kavicsos talajukból is. Már többször mondtam, neki is, meg Edének is, mind körüllyuggatjátok Belgrádot – és Nagy-Jugoszlávia, valamint az el nem kötelezett országok egykori dicső fővárosa belezuhan önnön fekete lyukába... Mesélték, az egyik nagy ellenzéki párt elnöke, az egyik csetnikvajda is magához hívatta, megvendégelte őket, ugyanis ő is kutat szeretett volna az udvarába. Arról a pártelnökről van szó, akinek az országelnöki választásokra készített hatalmas billboardja ott lóg a leégett és félig újraépített, majd megfeneklett újvidéki Munkásegyetem falán, szemben Róza ablakával. Amikor utoljára Rózánál jártam, elviselhetetlenül csapkodta a kosava, akárha nyílt tengeren lennénk, mondtam Rózának – és már szakadozik is a főárbóc, ugyanis egy félméternyire már beszakadt a billboard vászna az omegaránc magasságában. Az elnök arca teljesen kitöl tötte a kis lakást. Róza de facto vele él, noha egy másik politikus is lakik a házukban, szintén erősen jobboldali, a csetnikpárt tagja, de nem csetnikvajda, nők talán nem is lehetnek vajdává, igaz, észrevétlen ő is a közép felé tendál, mint különben a billboardon mosolygó pártelnök is mindent megtesz, hogy valamiféleképpen eurokompatibilissé legyen, igen, noha közben különös mód vajda rangját is megtartva. Ha telefonálunk egymásnak Rózával, sosem felejtem el megkérdezni tőle, tovább szakadt-e az omegaránc, mire Róza pontos információval szolgál. Utoljára azt mondta, még 20-30 centiméter kell, hogy a szakadás a vászon feléhez érjen, ha a feléhez ér, a súly hirtelen le fogja rántani, ketté fogja szakítani az egész billboardot... Mondtam Rózának, ha leszakad, szerezzen belőle egy kis darabot, legalább egy tenyérnyit nekem, ráragasztanám egy A/4-es papírlapra, mint semmis kollázsaimat általában... Ede és Igor kiszálltak a helyszínre, próbafúrást végeztek. És közölték az elnökkel, hogy nem lehetséges, lévén nehéz, sehol sem olyan nehéz a talaj, mint az ő udvarában. A pártelnök nem értette Edééket, az államelnökségen kívül ugyanis eddig minden sikerült neki. Vad Jocót ez a dolog kissé felzaklatta. Pedig addig még sosem nyilatkozott ilyen jellegű, úgymond, politikai témákban. Inkább csak az volt a szerepe, és ő ennek valamiféleképpen tudatában is volt, mi úgy mondtuk, azért fizetjük, valóban olykor fizettünk neki egy-egy italt, ki ne száradjon, így mondtuk viccesen, csak az volt a szerepe, hogy ellenpontozza azt az idegen figurát, talán krajinai menekültet, aki állandóan közöttünk
