Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Kovács Lajos: Másodosztályú történelmünk
72 őket, azzal hosszasan beszélgettek, s akkor jelentkezett ministránsnak. Az öreg Kóthay semmibe sem szólt bele soha, de amikor Tamás megkérdezte tőle, milyen vallás szerint keresztelték meg, azt morogta: kérdezd meg az anyádat. A szépasszony katolikus volt, az öregember lutheránus. Ezzel megkezdődött apa és fia halálig tartó háborúja.) A Rozsos Sanyi a cukrászda elől integetett kézzel-lábbal, csak a rendőrségnél értük utol, futott előttünk, odafigyeljetek, kiabálta messziről, és a vasboltig meg sem álltunk. Nagy tülekedés volt a kétszárnyú ajtó előtt, bejutni sem volt könnyebb, mint kitolakodni az erőszakosan tekergőző testek között. Egy teherautóra sorra földobálták a vaskályhákat, közben szerszámokkal, dobozokkal és tekercsekkel iszkolt a tömeg szanaszét, mindenki vitte, amit csak talált, amihez hozzáfért, gyönyörűséggel ölelkeztek össze szerzeményeikkel. Rendőrnek nyoma sem volt, pedig ide láthattak volna, ha látni akart volna még valaki. A Berberich nagymuter egy vastragacsot tolt ki a hátsó kapun, ahogy ezt fölfedezték a kívül rekedtek, megrohanták a váron esett újabb rést. A nagymuter a kolónia felé nyekergett az olajozatlan szerzeménnyel, szegény Náci és Botos Jóska minden igyekezete hiábavalónak bizonyult a helyes útra térítés kísérletében. A nagymuter őket is megköpködte, akkor inkább hazaszaladtunk segítséget hozni. A Berberich néni a Rozsos Sanyi anyját kérte, hogy menjen vele a kolóniába, ő még tudja, merre lakott a nagymuter gyerekkorában, mert már csak erre a srófra jár az esze, szörnyű betegség ez az agyér-elmeszesedés. A Rozsos néni legalább nem sírt egy fél napig, a nagymuterrel kemény közelharcot vívtak, azt hitte, elveszik tőle a talicskát. Mikor kimerült, felváltva tolták haza az asszonyok, közben azon imádkozott a Náci anyja, hogy a Náci bácsi haza ne tévedjen, mert most már biztosan kettéhasítja a feleségét a baltával. Már kiabálni is mertek az öregasszony nyal, aki a tragacson kicsit összeszedte az erejét, a saját lábán ment be a lakásba, ott fölkapott egy söprűt, hadonászni kezdett, és folyékonyan beszélt perceken át. Már csak svábul tud karattyolni, mesélte később a Náci a pincében, aki segített levetkőztetni és lefektetni a nénit. Azt nem vette észre, hogy a nyakán ott ragadt a nagymuter egyik köpése. A Botos Jóska egy fapisztolyt mutatott, akkor faragta, mikor mi a vasboltnál bámészkodtunk. Két nagy gombomért nekem is csinálna ilyet, de apánk ünneplő télikabátjáról nem szedhettem le, a csapatból pedig pótolhatatlan volt minden darab. A kicsiket nem visszük ki a bunkerhez, fújta a képembe a füstöt Botos Jóska, amivel a Rozsos Sanyi azonnal egyetértett. A Németh Pista egyelőre nem nyilvánított véleményt. Náci két tintatartó kupakot ígért, meg is vannak faggyúzva, mondta, csak ki kell hoznia a házból. De aztán kiderült, hogy a nagymuter eltüntette mind a kettőt. Akkor hazaszaladtam a gombokért. Már a nagy verésre is elszántam magam. Botos Jóska két nap alatt mindenkinek faragott egy pisztolyt, csak a Német Pista nem kért belőle, ő éppen a gombfocikapuk megreformálásán törte a fejét. Botosnak bombacsapata lett, három kúpos gombot is összeszedett a pisztolyaival, még szerencse, hogy egyelőre mindent fölé rúgott velük. Persze mindenki előbb
