Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Kovács Lajos: Másodosztályú történelmünk
65 locsoljuk és nyírjuk a tenyérnyi alföldünket, meztelenül napozunk rajtuk, a fák helyén műanyag kerti bútorok világítanak a szemünkbe. Próbálunk emlékezni egymásra, de nincsenek itt a tárgyak, az élőlények, eltűnt a tér, kitágult, semmit sem találunk benne. Az sincs a helyén, ami még megvan.) Valamelyik délután aztán tényleg fölcipeltünk minden csomagot. Mindenki a Botosék földszinti albérletében szorongott, pedig csak egy szobájuk volt, de a Berberich bácsi azt mondta, ilyenkor innen van a legközelebb a pince, az emelet pedig a belövések miatt sem biztonságos. De akkor már a Rozsos bácsi két napja nem került elő, a nagymutert pedig csak az emeleten lehetett bezárni, ő senkitől sem kért biztonságot. A Rozsos néni egyfolytában sírt, ha csak ránézett valakire, nem tudott egyedül otthon maradni a félelemtől, ezért folyton a Botoséknál ténfergett. Rábízták a főzést, de mindent elrontott, akkor a sparhelt mellé ültették. Két nap után már senki sem bizonygatta, hogy a Rozsos bácsi nem lehet ilyen meggondolatlan ember. Ha semmit sem mondtak, legalább halkabban sírdogált. Németh bácsiék is erre jártak, még üres kézzel, de mikor Berberich bácsi kiszólt az ajtón, hogy maguknak is jobb lenne itt, percek alatt megfordultak az összekészített csomagokkal. Hálából Németh bácsi elmesélte a tüntetést, meglepődtünk, hogy az iskolaigazgató kezdte el énekelni az Isten áldd meg a magyart. Pedig az is sváb, jegyezte meg gúnyosan a Berberich bácsi, de most nem vesztek össze. Németh Pista nekem megsúgta, hogy az igazgató nem lehet sváb, mert Kádasinak hívják, de Berberich bácsi meghallotta, és elárulta, hogy ez is magyarosított név, eredetileg Krémer volt. Németh bácsi ígért egy fülest Pistának, ami még sosem fordult elő, mióta Berberichékkel vitatkoztak. Pedig mindig vitatkoztak, kivéve ezt az estét, most tele volt dunnával és bőrönddel a Botosék egyetlen szobája, a pincebajárat előtt pedig nagy halom homokzsákot láttunk. A Botos bácsi viszont megjegyezte, hogy szép akasztása lesz az igazgató úrnak, amin a Berberich Náci apja nagyon felháborodott, milyen magyar emberek maguk, kiabálta, már a Himnuszért is akasztgatni akarnak? A Botos bácsi kicsit a felesége mögé húzódott, a Jóska mondta nekem, hogy albérletben nem lehet ugrálni, de a Berberich bácsinak nagyon megerősödött a hallása, mert mindjárt rávágta, hogy nem kell a gyereket ilyenekre tanítani. Jóska kapta az első nyakast, elég sokáig csöndben maradt mindenki. Akkor belépett a Rozsos bácsi, legalább háromnapos sarat hozott a bakancsán, de még az előbbinél is nagyobb csöndet, amit aztán a Rozsos néni sikoltozása fölszaggatott. A Náci szusszanva ébredt az ágyneműmön , a Rozsos bácsi elmesél te, hogy a Királyvárosban belelőttek a buszba ágyúval, de senki se tud pontosat mondani, olyan pánik tört ki, órákig tartott, amíg a sebesülteket kiszabadították, biztos, hogy van halott is, nem járnak a buszok, gyalog kellett hazajönni. Két napig? A Botos bácsi megint rosszul kérdezett, most a Botos néni nyomkodta a háta mögé, hogy hallgasson. A Németh néni megállapította, hogy igaza van a Németh bácsinak, kitört a harmadik világháború, ha már lőnek az oroszok, az nagyon rosszat jelent. És tényleg nem hagyják annyiban. A Rozsos néni erősen ölelgette a Sanyi bácsit, mindenki bólogatott, nem mertem elaludni, féltem, hogy lemaradok valamiről. Berberich bácsi kiment ellenőrizni, hogy jól
