Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Bombitz Attila: Kovács Lajos válogatott műveiről
57 A Kritikák, töprengések, diagnózisok alcímű harmadik kötet Kovács Lajos legfontosabb írásait tartalmazza Dorog város hely- és művészettörténetéről, Komárom-Esztergom megye kultúrtörténetéről, a kortárs magyar irodalomról, valamint a hazai és nemzetközi gyermekirodalomról. Rendkívül széles körű az a tanulmányírói és kritikusi munkásság, amit Kovács Lajos életműve részeként megteremtett. Ha a pályaívét követjük, az ezerkilencszázhetvenes években induló költő és prózaíró nem csupán saját munkáit közli napilapokban és folyóiratokban, hanem nyitott és érzékeny kritikusként párhuzamosan pályatársai alkotásait is figyelemmel kíséri. Legnagyobb számú irodalmi kritikája az Új Forrásban és a Komárom-Esztergom Megyei Művészeti Műhely ben jelenik meg, s bennük ugyanazon intenzitással és rendszerességgel követi a már elismert nevet szerzett kollégák megjelenéseit, mint a kezdő szerzőkéit. Szemléletében közös horizonton értékeli az országos, megyei, vagy éppen lokálpatrióta irodalmi kezdeményezéseket. Foglalkozik többek között Kalász Márton, Vámos Miklós, Hatvani Dániel, Csaplár Vilmos, Dobai Péter, Kiss Benedek, Nagy Gáspár, Pálos Rozita, Pintér Lajos, Onagy Zoltán, Holló András, Vaderna József, Balla Zsófia, Sziveri János, Papp András, Wehner Tibor, Sárándi József és Peer Krisztián műveivel. Gyakorló gyermekversköltőként, kamasztörténetek szerzőjeként, ifjúsági regényíróként érthetően nagyon érdeklik a gyermekirodalmi műfajok esztétikai kérdései, egyáltalán a gyermekirodalom maga. Gyermekirodalmi esszéit és tanulmányait – hasonlóan irodalmi kritikáihoz – rendszeresen írja az Art Limes , a Forrás , az Irodalmi Szemle , az Új Forrás és az Új Könyvpiac számára. Értékeli és védi a hagyományos, értékközpontú, leíró és tanító jellegű elemzői módszereket, miközben óvatos kritikával támogatja az értékdevalváló, tudományos zsargonnal érkező újabb törekvéseket. Szerző és szerkesztő nézőpontjából visszatekintő tanulmányokat ír a legendás Kincskereső irodalmi és művészeti folyóirat kultúraközvetítő szerepéről, a Kincskereső olvasómozgalom múltjáról és jelenéről. Az Új Könyvpiac folyóirat gyermekkönyv-kritikai rovatának munkatársaként 2008 és 2013 között havi rendszerességgel közöl könyvajánlókat a számára értékes és kreatív, klasszikus és modern, világirodalmi és magyar gyermekirodalmi megjelenésekről – a Grimm testvérek újrafordításától kezdve Móricz Zsigmond örök érvényű versmeséin át a legfrissebb hazai antológiákig. Könnyed, stílusos nyelvezetével, érdeklődő nyitottságával folyamatosan példát mutat, hogyan lehet a jó szándékú és élményközpontú műbírálat segítségével áthidalni a magyar gyermekirodalom több évtizedes generációs és szakmai szakadékait. Az Új Forrás „valóság” rovatának vezetőjeként felfedezi és feltárja közvetlen és tágabb életvilágának kultúrtörténetét. Saját városáról, Dorogról írott és a lapban közölt tanulmányaiból nő ki helytörténeti munkássága, mely majd a Dorogi Füzetek sorozat megalapítá sában, szerkesztésében és kiadásában csúcsosodik ki. A dorogi bányásztelepülés múltját és e múltat jövővé alakító egykori reprezentatív figurák életútját nagyesszékben írja meg. Többek között Drasche-Lázár Alfréd diplomata és regényíró, Schmidt Sándor bányaigazgató, Gáthy Zoltán építészmérnök, Harangy Jenő festőművész a főszereplői ennek a jó értelemben vett, patrióta szellemű kutatásnak. Ahogyan a teremtő múltat, úgy a hatékony jelent is folyamatosan vizsgálja: terjedelmes és díjnyertes tanulmányban foglalja össze városa negyedszázados művészeti életét (Huszonöt év Dorog művészeti életében, 1984–2009 ). Írásaival, maga szerkesztette kiadványaival, kiállításmegnyitóival segíti, támogatja a körülötte élő alkotókat, kutatókat, tudósokat, fotósokat, képzőművészeket, a népművészet mestereit. Folyóirat-szerkesztőként és -szerzőként ugyanilyen intenzív figyelemmel kíséri a Komárom-Esztergom megyével kapcsolatos helytörténeti munkákat, kiadványokat, legyen szó 1956 emlékezetéről, a csehszlovák–magyar lakosságcseréről, Tatabánya, Tata, Környe, Kesztölc, vagy éppen Esztergom politikatörténeti eseményeinek feldolgozásáról, helytörténetről, kultúrtörténetről, vagy akár csak statisztikáról. A megyét és Dorogot
