Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Tóth Erzsébet: Én lettem volna
34 szerencse, hogy nem a Katyusa jutott eszembe, pedig azt is tudtam, rongyosra hallgattuk húgommal a Karády-lemezt. Mindegy. Emlékszem még két tiszta mondatára. Az egyik csak egy szó volt: Tejet. Tejet kívánt, mindig szerette a tejet, azonnal mentem a nővérkéhez, és véletlenül volt is tej. A másik mondata váratlanul ért, ott tettem-vettem az ágya körül, szerencsétlenkedtem, igazán nem tudtam kitalálni, mit tehetnék. Egyszer csak megszólalt: Jól van, kislányom. Ennyi volt, nem több. De akkor már tényleg hetek óta nem tudott egész mondatokat mondani. Főleg nem ilyen tisztán, érthetően. Döbbenetes volt. Annyira megörültem, hogy azonnal elkezdtem öltözni, elbúcsúztam tőle, talán még azt is hittem, hátha hallok még tőle ilyen mondatokat, nem tudtam, mi lesz. Beültem a kocsiba, hazafelé belefutottam egy előttem álló kocsiba. Ilyen még nem történt velem, több évtizednyi vezetés után. Össze is törtem a kocsi elejét, jó sokba került helyrehozni. Már nem emlékszem, hogy volt pontosan, de talán még utána bementem hozzá busszal egy párszor, akkor aztán el kellett mennem Lakitelekre, a Filmszemlére. Ott hívott fel Klári, hogy meghalt. Sírtam mindenki vállán, sírtam hazatérve is még jó pár napig, nem tudtam, hogy ennyi könnyem van még. Aztán a temetés. Itt, ebben a naplóban még nem akarom eltemetni. Majd egy másikban. Csillagjelzések 1983. október 24. hétfő. Több mint kilenc hónap óta nem írtam semmit. Így visszamenőleg nehéz lenne megmondani, hogy miért. Egyszerűen nem jutott eszembe, hogy naplót írok. S akkor most miért jutott eszembe mégis? Kezembe került ez a füzet, beleolvastam, és elhatároztam, hogy újra írom. Röviden leírom az elmúlt kilenc hónap fontosabb eseményeit, s aztán remélem, nem lesz már ilyen hosszú pótolnivalóm. Van egy kis füzetem, amelybe P.-vel kapcsolatos dolgaimat jegyzem, nem részletezem, csak annyit, hogy én telefonáltam-e, vagy ő, mikor és hol találkoztunk, napra pontosan. A találkozásos napok mellett csillagok jeleznek valamit, érdekes, de csak ránézek, és már tudom, mit jelent az öt vékony vagy a kilenc vastagabb, vagy a három alig látható csillag. Most, amikor visszamenőleg írok le kilenc hónapot, ez a csillagjelzés a kiindulópont. Ha így futtában visszanézek, külsőségekben igen sok változás történt. Van egy macskám, Hideg Antitól kaptam, április végén vagy május elején, Klári és Hugó hozta el, a személyi igazolványában az van, hogy március 30-án született, tehát 84 márciusában lesz egyéves. A cica gyönyörű. Időnként Zaratusztrának, máskor Bagolynak, leginkább Cica Cickovicsnak hívom, de az is előfordul, hogy kurvapecérnek. (Ő lett aztán a Mirci. 13 évig élt, remélem, boldogan.) A másik nagy változás, hogy közben festés, mázolás, tapétá-
