Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Patak Márta: Simon, a boldog pap
26 értik, talán nem is akarják megérteni, sokakban nemtetszést vált ki, mert nagyon is értik, például pontosan tudják X. Y.-ról, hogy kicsoda, micsoda egy gonosz hárpia, mégis itt ájtatoskodik a templomban, mint aki kettőig se tud számolni, kint meg kígyót-békát kiabál mindenkire. Vagy Z.-ről is előre meg tudnák mondani, ő lesz a legelső, aki hajbókolni fog az új rend elöljáróinak, mégis könnyebb nekik nem tudomást venni róla, hogy micsoda köpönyegforgató, mondván, hogy ő is a mi kutyánk kölyke. Elvira asszony is valahogy így van ezzel. Sejteni talán sejti, hogy Simon pap mit akar mondani, de nem tudja vagy nem akarja továbbgondolni. Aki sémákban szeret gondolkodni, annak ez roppant bonyolult fejtegetés, annak tényleg könnyebb, ha megmondják, ki a jó és ki a rossz, mi itt benn a jók, azok ott kinn meg a rosszak. JULI Jó, értem, nekem nem kell magyarázni. És hol találkozik Márton gróf és Simon káplán világlátása? LÍVIA Simon József helyzete sem egyszerű. Mivel nagy igazságérzettel áldotta meg a Mindenható, ő is érzi, azért nem egészen úgy van ám, hogy elveszem onnan, ahol van. Pusztán csak azért, mert ott nekik sok van, nekem meg semmim sincsen. Az a föld így vagy úgy, de valakié, akár mert megdolgozott érte, akár mert örökölte, az elődei dolgoztak meg érte vagy szerezték ősi jusson. Simon József káplán nem a magánvagyont, hanem legfőképpen az aránytalanul nagy egyházi birtokot tartja túlzásnak. Lívia sóhajt, Juli kihasználja az alkalmat, belenéz a dossziéjába, papírt vesz elő. JULI És nem is ok nélkül teszi. Itt vannak az adatok. Szenyér, Simon szülőfaluja Marcalitól tizenhét kilométerre fekszik. A települést állítólag Bakócz Tamás esztergomi érsek 1519-ben végrendeletileg hagyományozta az esztergomi káptalannak, és ez négyszáz éven keresztül így is marad. Tapsony, Felsőpuszta és Aradpuszta uradalma veszi körbe Szenyért. Harmincezer hold egyházi birtok. (elhallgat, Líviára néz, mint aki várja a folytatást) LÍVIA Gondolj bele. Minek annyi föld az egyháznak? Bőven jutna belőle a szegényeknek. JULI (nem reagál, továbblapoz, a jegyzeteibe bele-belepillantva folytatja) Simon ismeri az 1918 novemberében megalakult Papi Tanács követeléseit. Olvassa a Somogyi Hírlapot. Meg a Somogyvármegyé t is, úgyhogy pontosan emlékszik arra a bátor, fér fias nyílt levélre, amelyet a buzsáki katolikus plébánia káplánja, Horváth Ferenc dr. inté zett Somogy vármegye római katolikus papságához. Az a buzsáki káplán, aki mellesleg alig egy évre rá el is hagyja a papi pályát, itt a neve az 1919. június 30-i körlevélben, az egyházi szolgálatból kiléptek: Dr. Horváth Ferenc buzsáki káplán, Egri Jenő volt tábori lelkész, Boros Ferenc igali káplán , Koller Mikló s tapolcai káplán, Udvardy Gyula barcsi káplán. Aztán Horváth nyílt levelére válaszol a Somogyvármegye hasábjain az Arad megyei, szabadon gondolkodó, a kor szellemét megértő katolikus papság nevében dr. Bodó Pál, szózatát a megye növendékpapságának címezi. Ezt a szózatot is olvassa Simon, tehát nem véletlenül beszél az aránytalanul nagy egyházi birtokról azon a húsvéti szentmisén.