Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Markó Béla: Kasszandra ujja (vers)
3 Markó Béla Kasszandra ujja Az Égei-tenger a szétnyitott ujjakhoz hasonló Halkidiki-félsziget Kasszandra-ágán csak nagy ritkán vet partra egy-egy kagylót, viszont bent a kövesebb részeken feketéllnek a repedésekben meghúzódó tengeri sünök, én néhány évvel ezelőtt már megjártam egy ilyennel, utána órákon át szedegette ki a tüskéket a sarkamból Anna, de azért minden évben ide járunk azóta is, meleg a víz, jó a homok, enyhe a hullámverés, mindig napos az idő, egyébként kagylót, mint mondtam, nem nagyon, de színes, simára csiszolt kavicsot annál többet gyűjtünk minden évben, és amikor hazaérünk, felfrissítjük a kerti asztalon a nagy cseréptálban az addigi gyűjteményt, az idén pedig egyszer csak különleges leletre bukkantunk a part közelében, a térdig érő vízben, a régi móló összetört, mohos betonlapjain csupa izgalmas formájú, hosszúkás, göcsörtös, zöldesbarna tengeri csiga, miniatűr görög amforák, hüvelykujj nagyságú egyik-másik, tulajdonképpen már nem csigák, hanem csupán a házuk, úgy tűnik, lakatlan csigaházak, némán várakoznak a víz alatti félhomályban, gyorsan összeszedünk egy tucatnyit, felvisszük a nyugágyak melletti asztalkára a zsákmányt, hogy a kavicsokkal együtt majd ezeket is betesszük egy zacskóba, egyelőre száradnak a napon a csigaházak, aztán Anna hirtelen megirtózva mutatja, hogy az egyikből parányi csápok bújnak elő, nem tudom, melyikünk jön rá, talán Balázs, hallottunk már erről, remeterákok, de azért gyorsan megnézzük az okostelefonon, nyilván elkezdett száradni bent a nedves odú, ahova mi egyébként sehogy sem látunk be
