Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Kontra Attila: „S ő harmadnap föltámadott” (A feltámadás hite Pilinszky János publicisztikájában)
108 Kontra Attila „S ő harmadnap föltámadott” A feltámadás hite Pilinszky János publicisztikájában A testi feltámadás az a forma, melyben a kinyilatkoztatás in concreto vallja az egyéni halhatatlanságot.1 A tényt, hogy Izrael népe évszázadokig tudott élni e hit nélkül, nem szabad a még fejletlen üdvtörténeti elképzelések hiányosságaként értékelni, hiszen a feltámadás keresztény hite nem helyettesíti az ószövetségi remény evilági jellegét, hanem magában foglalja és kitágítja azt.2 A feltámadás maradandó és intezívebbé váló viszonyt jelent ehhez a világhoz és a benne élő emberekhez, amint ezt az Újszövetség húsvéti elbeszélései tanúsítják – nem az eddigiek elfelejtését, hanem az itt élt élet hatályba lépését.3 Ha a feltámadás hitének Pilinszky publicisztikájában való előfordulásairól beszélünk, a Harmadnapon egyes darabjainak és a verseskötet szerkezetének említését sem lehet mellőzni, mielőtt rátérünk a cikkekben megjelenő gondolatokra.4 Balassa Péter a kötet huszonötödik évfordulóján megjelent tanulmányában a következőket írja: „ A Harmadnapon azt a folyamatot kíséri végig, melynek során az elkülönült – éhező, szomjazó – szubjektum mintegy hazatalál, és éppen a mélypont helyzetében, illetve csakis a nincs tovább idejében. (Ezért a kötet többszöri rájátszása a tékozló fiú toposzára és magára a Harmadnapon ra is, A harmadik ban, a Piétá ban, 1 Vö. Schütz Antal, Dogmatika , II. kötet, Szent István-Társulat, Bp., 1937, 657. 2 Először a bölcsességi irodalom korában (ezen belül is főleg a deuterokanonikus könyvekben) találkozunk a mai értelemben vett feltámadással (vö. Dán 12,1–3; Bölcs 4,20–5,14; 2Mak 7 és 12,43–44). Ez a késői ószövetségi hit szólalt meg Lázár nővérének Jézushoz intézett szavaiban (vö. Jn 11,23–24), és ezzel a hittel szálltak szembe a szadduceusok, amikor tagadták a feltámadást (vö. Mt 22,23–33; Mk 12,18–27). Az apostolok pedig az ő ellenkezésükkel, illetve a pogányok értetlenségével szembehelyezkedve hirdették (vö. ApCsel 4,2; 17,18–32; 23,6–9; 24,15; 1Tessz 4,13–16; 1Kor 6,14; 15,12–56; 2Kor 4,14; Róm 6,5; 8,11; Fil 3,21; 2Tim 2,18; Zsid 6,2). 3 Vö. Nocke, Franz-Josef, Eszkatológia = A dogmatika kézikönyve , II. kötet, szerk. Schneider , T heodor, ford. Válóczy József, Vigilia, Bp., 1997, 476. 4 A kötet Pilinszky 1946 és 1958 között írt verseit tartalmazza. A záróvers végén ez áll: „Szigliget, 1958. november”. A harmincnégy vers két ciklusba (Senkiföldjén ; Egy KZ-láger falára ) rendeződik. Az elsőben tizenöt költeményt, a másodikban tizenkilencet találunk. A Senkiföldjén korszakhatára az Apokrifet körülvevő versek előtti időben húzódik, az ötvenes évek elején; az Egy KZ-láger falára darab jai pedig 53/54–58 között keletkeztek. Vö. Balassa Péter, A látvány és a szavak. A Harmadnapon huszonöt év után = Senkiföldjén . In memoriam Pilinszky János , szerk. Hafner Zoltán, Nap, Bp., 2000, 65.
