Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Bíró-Balogh Tamás: Kiegészítés Lengyel András írásainak bibliográfiájához
61 Szabó Dezsőről szól. Ez utóbbi (Az én „betegsége”. A „nyugatos” Szabó Dezsőről ) azért is különösen érdekes, mert erről a legtöbbször csak leegyszerűsítő értelmezéseket kapó szerzőről több szempontból beszél. Ez a féle „publikációelrejtés” burkoltan arra is utalhat, hogy nem minden írást kell feltétlenül mindenkinek ismernie, olvasnia, elég, ha csupán a „vájtfülűek” kezébe jut – a bibliofil kötetke esetében szó szerint is. Nem kell mindent „közkézre” bocsátani pl. az interneten – elég, ha huszonvalahány valóban értő olvasó elé kerül. (És ebben az esetben a szerző maga válogatja meg olvasóit.) A világhálón való „szétterítés”, az internetes közlésekkel szembeni ellenérzést az a negatív tapasztalat is magyarázhatja, hogy míg a papír (pláne a könyv) történetileg bizonyítottan időtállónak mondható információhordozó, addig az internet ennek éppen ellenkező példáit mutatja. Elég csak az oldalak megszűnésével elérhetetlenné vált írásokra gondolni (pl. a Népszabadság átmeneti teljes törlésére), de nem kell ilyen messzire menni, mert Lengyel írásai közül is nem egy így járt: a könyves cikkeket közlő Könyv Pub oldalon (konyvpub.hu) 2013–14-ben megjelent cikkei – az oldal tulajdonosi döntésen alapuló lekapcsolása miatt – egész egyszerűen eltűntek. Így a Fenyő Lászlóról és a neki szóló dedikációkról (47.), Thomas Mann egy magyar vonatkozású dedikációjáról (52.) és egy József Attila-adalékról (71.) szóló írások majd talán csak egy újabb gyűjteményes kötetben lesznek majd olvashatók. * Lengyel András életében az utóbbi évtizedben több negatív fordulat és egy tragédia is bekövetkezett. 2010-ben elküldték – „nyugdíjaztatták” – munkahelyéről, a szegedi Móra Ferenc Múzeumból, ahol 1980 óta volt munkatárs, egyszemélyes irodalomtörténeti osztály. Ez munkakörülményeinek megváltozásához vezetett: egyes anyagaihoz ezt követően nem fért hozzá, mert azok bent maradtak a múzeumban, így kényszerűségből „ejtenie” kellett néhány megírandó témát, kutatást. Dolgozószobáját lakásába helyezte át. Ez a váltás okozta az ún. Szegedkutatásának majdnem teljes felfüggesztését is. 2016. október 8-án elveszítette feleségét, Berkes Piroska tanárnőt, akinek hosszú, szenvedésekkel teli betegségéről és haláláról (valamint a magyar egészségügy áldatlan állapotairól) írta meg 2017-ben A végjátszma, avagy haldoklásunk története című kis könyvet, amely mindössze 25 számozott és aláírt példányban készült, könyvárusítási forgalomba – természetesen – nem került. 2018. december 7-én rosszul lett otthonában, előbb kórházba, majd hozzávetőlegesen egy hónap kezelés után további erősödésre egy szegedi nyugdíjas lakócentrumba került. Az egészségi problémákat nem sikerült maradéktalanul helyrehozni, ezért Lengyel András azóta sem volt otthonában. Életkörülményeinek újabb teljes megváltozásával munka- és íráskörülményei is átalakultak. Kevesebbet tudott írni, viszont így is megjelent két kötete 2019-ben (Tömörkény, Ignotus). Mindkettő természetesen korábbi indíttatású – a kötetek szerkezete és tartalma is még 2018-ban véglegesedett. És ugyancsak 2019 végén jelent meg korábbi munkahelye, a Móra Ferenc Múzeum évkönyvében az a mutatvány az ellenkulturális lexikonból, amely jelenleg csak a „legfontosabb” ötven címszót
