Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Géczi János: Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral
18 − Mert langaléta vagy, az tette? − Hm. Nevezzük akkor ezt langalétaságnak. De inkább arról van szó, hogy nem áll meg a növekedésem. Amikor annyi voltam, mint te, teljesen normálisnak tűnt a testméretem. Tizenhét éves koromra száznyolcvan centire nőttem, akkor azt mondom magamnak, no Essad, ennél nem leszel aztán magasabb. Már akkor magasabb voltam a népem fiainál. Az azeri férfi sovány, szíjas, teherbíró, magas is, de a száznyolcvan centi nagyon magas. Mire húszévessé válok, elérem a két métert. Elmehettem volna kosarasnak vagy röplabdásnak, ha vonzana a csoportos játék. De én egyedül szeretek lenni, nem tudok más terhére lenni. − Essad, milyen magas vagy? − Ma szerintem semmit sem nőttem. Vagy csupán annyit, ami mérhetetlen. Tény, hogy negyvenéves koromra kétszázharminc centi magas vagyok. − Neked születésnapod van? − Nem, nem. Az neked van! Egy napra elég egyetlen születésnap. A beszélgetés akkor szakad meg, amikor Jerma lekiabál az ablakból, hogy végképpen besötétedett. Nem tudtam meg, hogy honnan értesül a születésem napjáról. Azt sem, hogy mi lesz majd, ha felnő az égig. S hogy miféle munka a munkakerülés. A társalgás pusztán arról szól, hogy néha elég egy kinyílt virág ahhoz, hogy megváltozzék a dolgok menete, s ennek kapcsán beszél Essad egy ausztrál teniszezőről. − Ez a sportoló, nem mellesleg világklasszis, éppen versenyen vesz részt, ő a nagy esélyes. De amikor felmegy a pályára, a lelátón észrevesz, éppenséggel a második sorban, egy lányt, akiről aztán képtelen levenni a szemét. − Na és? − Nem tud a játékra koncentrálni. − Na és? − Az elvesztett szettek után a meglepett edzőjének azt mondja, hogy olyan szép az a lány, hogy azonnal feleségül veszi. − Na és? − Gyermek, gyermek! – sóhajtozik Essad – Nem érted? Ez az élet! Váratlan dolog történik velünk, olyasmi, ami minden tervünket felülírja. − Elvette? − Nem, dehogy. Büdös volt a lehelete. Jerma másodjára kiabál az emeletről. Valóban, csak arra az időre ugrok le, mondtam neki, amíg átadok a csövesünknek egy szeletet a tortából. Essad így válik a barátommá. Az első felnőtt barátommá. És egészen addig az marad, míg el nem tűnik. Merthogy egy napon eltűnik. Mondják, eltűnni könnyű. Azon a napon találkozom vele utoljára, amikor a félnótás orosz lányt megtalálják a szeméthalomban. Pápká szerint Essaddal a védangyalunk elröppen, ideje lakóhelyet változtatnunk. Ugyan nem költözünk el, de attól a naptól kezdve pápká úgy hordja a pisztolyát, hogy bárki lássa, a kabátja alatt pisztolyt tart. S Jerma kacarászva mondja, neki is meg kell tanulnia lőni.
