Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Győri László: Oszlop és háló; A vendég; Tomiból megy a levél; Imadaddin Naszimi kaszídája (versek)
35 Jelekből vagyok, de a jelekbe nem férek bele. Vélekedésekkel, kételyekkel senki sem jut el az igazsághoz. Féligazságokba nem férek bele. Mélyre áss, hogy megtudd, ki vagyok, a lényegemet próbáld megérteni. Én vagyok a lélek és a test, de a lélekbe, a testbe én nem férek bele. Én vagyok a kagyló és én vagyok a gyöngy. Én vagyok a híd, mely pokolba is, mennybe is vezet. Kincsesházam násfái, gyöngyei nem férnek bele a világ összes boltjaiba sem. Az én kincseimet nem láthatja senki, én vagyok az egész látható világ. Én vagyok, akiből minden érték ered, mégsem férek bele a tenger, a föld mélyeibe. Itt vagyok lélek szerint a világban, egybeesem az idővel, de az időbe nem férek bele. Parány vagyok, a Nap vagyok, a világ hat oldala, a négy jelenség. Nézd meg fölfedett arcomat, de nyílt tükrébe nem férek bele. Egyszerre vagyok a lényeg, a látszat, a fele méz, a fele rózsa. Az ítélet vagyok maga és a bizonyíték, de a némaságba nem férek bele. Fa vagyok az emésztő tűzben, kő, amely az égboltra repül. Lángom lobogó, gyönyörű, de ebbe a lángba én nem férek bele. A kaptár minden méze bennem,
