Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Fogarasi György: Az amerikai íróasztal (Törvény és mobilitás Kafka Amerika-regényében)
66 klasszikusai közül, Szent Ágoston tól a Szentírás olvasásának öntermelő logikájára vonat kozólag („Akinek van, annak még adnak” , Mt 13,12). 8 Figyelemre méltó, hogy a parabolák értelmezésének aporetikus mozgása maga is a mozgással („túlnan-kerüléssel”) kapcsolatban merül fel problémaként. Ezért aztán a kérdés úgy is megfogalmazható: hogyan kerüljünk túlnan a „Kerülj túlnan” szó szerinti jelentésén? Vagy rövidebben: hogyan kell túlkerülni a „túlkerülésen”? Az igazi mozgás mozgáson túli mozgást jelent (mozgás nélküli utazást, ahogy másutt maga Szent Ágoston mondja).9 Más Kafka-szövegek olvasása (olyan ünnepelt szövegekre gondolok, mint A törvény ek kérdéséhez [ Zur Frage der Gesetze ] vagy A törvény kapujában [ Vor dem Gesetz ]) világosan bemutathatná, hogy az utazásnak ez az aporetikus logikája a Törvény logikája is egyúttal, s ekként központi témája Kafka műveinek. A rövidség kedvéért hadd folytassam e probléma kibontását egy másik nyúlfarknyi szöveggel, az Add föl! ( Gibs auf! ) című elbeszéléssel, mely időben sokkal közelebb áll a parabolákról szóló darabhoz. Miként Kafka olvasói emlékezhetnek rá, ez a mikronarratíva egy utazó történetét mondja el, aki idegenként nem találja a pályaudvarra vezető utat a városban. Mivel szeretne eljutni oda, ahonnan eljuthat máshová, végül egy rendőrhöz fordul segítségért, aki azonban csak lerázza egy vélt-valós ironikus mosoly kíséretében: „Tőlem akarod megtudni az utat? [...] Add föl, add föl!” 10 Ez a szöveg legalább kettős jelentőségű. Nemcsak hogy bevezeti az iró niát a parabolák problémakörébe, hanem magát ezt az egész kérdéskört pedig egy másik színtérbe, a városba helyezi, ahol a tanuló szerepét az idegen vagy utazó veszi át, a bölcsét pedig – bármilyen furcsán is hat ez – a rendőr. Így aztán az interpretáció teljes problematikája az utazás figurális terébe, a városon belüli tájékozódás kérdéskörébe helyeződik át. Az iménti előzetes megjegyzések után legfőbb ideje nekirugaszkodnunk az Amerikaregény, Az elkallódott fiú olvasásának, és szembenéznünk New York város roppant szöve dékével. Ami különösen meglepő Kafka regényében, az az, hogy teljes egészében a mozgás témája, Karl Rossmann állandó sodródása köré szerveződik. Karl először Európából Amerikába kerül, aztán a határtalanul szétterülő Újvilágon belül New Yorkból Ramsesba, majd Claytonba, végül pedig minden jel szerint Oklahomába indul. Hogy Karl utazása valóban sodródás, az világossá válik rögtön az első sorokból, ahol megtudjuk, hogy Karl nem önszántából hagyta el otthonát, hanem „küldték” (geschickt ), valamint, hogy már a part raszálláskor is a nyomakodó tömeg „sodorta” (geschoben ) magával. 11 Mindez sejthető már magából a címből is, mely azt sugallja, hogy a mozgás ebben a regényben visszafordíthatatlan eltűnésként, a hős elvesztéseként, afféle nyomvesztésként értendő. A német verschollen (a verschallen származéka) konkrétan elhalt hangra, nyomtalan eltűnésre utal, előrevetítve, hogy a főhősnek egy ponton túl nyoma vész. Karl még a hajón, mielőtt amerikai földre lépne, majdnem elveszíti a poggyászát, sőt ő maga is majdnem elvész a hatalmas hajó helyiségeinek és folyosóinak labirintusában. A New York-i kikötő, mint később maga a város is, a hiperbolikus leírásban roppant emberfolyamként jelenik meg, ahol mindenki szakadatlan szállításban és szállíttatásban van, hajóval, gépkocsival, vonattal, metróval stb. A kikötő, majd az utcák leírása „vég nélküli mozgásról” (Bewegung ohne Ende ), „nyugtalanságról” (Unruhe ), „szakadatlanul nyüzsgő forgalomról” ( immer drängender Verkehr ) tudósít (16 és 33; 22 és 44). Így nem igazán meglepő, hogy Karl jómódú szenátor nagybácsikája, akivel vélet -8 Szent Ágoston, A keresztény tanításról , ford. Böröczki Tamás (Budapest: Kairosz, é. n .), 39. 9 Uo. 50. 10 Franz Kafka, „Add föl!“ , ford. Tandori Dezső, in Elbeszélések , 446; „Gibs auf!“, in Sämtliche Erzählungen, 358. 11 Franz Kafka, Az elkallódott fiú , ford. Györffy Miklós (Budapest: Palatinus, 2003) 5; Der Verschollene (Frankfurt am Main: Fischer, 1993), 7. További hivatkozások a főszövegben.
