Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Seres Lili Hanna: Kutyafül
31 el. Nyel egy nagyot. Erről eszébe jut, hogy ihatna bort. És hogy Kata is ihatna. Kimegy a konyhába, amit fel kéne majd újítani, rendes étkészletet venni bele meg minden, és hoz egy poharat Katának. Már csak kettő maradt. Kérdés nélkül tölt, ezt már eldöntötte, mondja valaki belül, jólesik neki, váratlanul magabiztos. Magának is tölt, és kortyol egy nagyot. Kata is. Halványan az jut eszébe, ha például ez a döntés is jó, akkor. Nem ül vissza. Odamegy az ablakhoz, igen, egy komoly festés is kellene, és elkezdi ő is nézni a szomszéd kutyáját. Nagy testű, dús szőrű, szép. És valamit nagyon bármul. Mi lehet az ebben a zsákutcában, ami most még üresebb, mint nyáron? Az egyik füle hiányzik. Amikor elfordítja a fejét, és ő meglátja a fül helyét, eszébe jut a tegnap estéjük. A kitalálós játék a szomszédokról, a kutya füléről. Aztán a spontán szex. Meg a reggeli. Dühös lesz. Miért gondolta, hogy ennyi elég a hosszú távú boldogsághoz? Kata felsóhajt. Most hátra kéne fordulni. De nem. Ő így döntött. Egyedül. Hátrafordul. Kata félrehajtott fejjel ül, már nem a kutyát nézi, hanem a terítőt. Olívamintás viaszos vászon. Sajnos együtt vették. Arról, hogy Kata a terítőt nézi, neki az a nap jut eszébe, a keszthelyi bevásárlás, a spontán éttermezés, az esti balatonozás, az éjszakai vetkőzős póker. És az, hogy mennyire menő lenne, ha elmondhatná, hogy a felesége profi pókerjátékos. Lehetne a nászútjuk Las Vegasban. Néha játszhatnának és nyerhetnének online, és nagyon néha élőben is. Melyik plázában is van élő póker? És mennyibe fájhat a regisztráció? Azért rászokni nem kéne. Bár, amilyen ügyes Kata. Nyerő páros. Sajnos az. Mire gondolsz, kérdezi Kata. Visszaül mellé. Nem tudom, hogy elmondjam-e. Kata vállat von. Elmondom, de előbb mondd el te. Kata újra vállat von. Arra, hogy mennyire szeretlek, milyen szépen bambultál most is, mennyire idilli lehetne ez, de sajnos teljesen félreismertelek. Na és te? – Én arra, hogy milyen nyerő páros vagyunk, hogy mennyire baromi jól pókerezel és hogy vajon Budapesten hol és mennyiért lehet élőben pókerezni. Kata gúnyosan elmosolyodik. Szóval Budapest, kérdezi édeskés hangon, ő meg megijed. Igen, de nem azért. Hát persze, komorodik el Kata újra, de valld már be, hogy jelenleg nem tudsz másban gondolkodni, csak Budapestben. – Nem vallom be. – Oké, akkor hagyjuk. De azért én tudom, hogy ez csak egy fellángolás. Nyög egyet, és egész testével Kata felé fordul, jézusom, de gyerekes vagy, nem is értem, miért lepődtem meg a reakciódon. Ez bukik ki belőle, Kata ránéz, megint azzal a gyilkos, megrökönyödött pillantással, nem felel. Kiissza a maradék rengeteg borát, feláll, magára borítja a kabátját és felszedi az asztalról a cigijét. Kinyitja az ajtót, amit persze ki kéne majd cseréltetni, de egy hideg széllökés megállítja. Egy picit tovább áll a küszöb előtt, aztán kimegy. Az ajtó mellett megcsillan egy szilánk.
