Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Oravecz Imre: Feljegyzések naplemente közben
14 Oravecz Imre Feljegyzések naplemente közben (Értük, ellenük) A bambuszt egyik kiadómtól kaptam, aki Japánból személye sen importálta kertjébe a növényt. Földbe helyeztem, öntöztem, és hamarosan örökzöld ligetecskévé fejlődött. Annyira tetszett, hogy tovább telepítettem. Csak aztán jöttem rá, hogy hozatala nem volt jó ötlet. Vesszőitől távolabb is hajtások jelentek meg a fűben, jeléül annak, hogy agresszívan terjeszkedik, és gyökerei már behálózták a fél udvart. Akkor kezdtem irtani. Nem sok sikerrel. A kiindulási pontokról eltüntettem, de a kutyakarám mellett, jellemző módon még mindig van egy fertőzött zóna. A repkényt is jóhiszeműen ültettem a ház hátához. A kontár kőműves görbére rakta a falat, és a szemet bántó, nagy púpot akartam vele eltakartatni, bár az is közrejátszott, hogy úgy gondoltam, egy repkénnyel részben befuttatott ház kellemes látvány. Siker ül t. Csakhogy az indaszövevény egy idő után elérte az ereszt, és átterjedt az utcai frontra is, és azzal fenyegetett, hogy felkúszik a tetőre, illetve benövi az ablakokat. Ezeket elkerülendő, tenyészidőben kéthetente visszanyesem a zsenge hajtásokat. Fontos ez a gyakoriság, mert ha ritkábban teszem, és hagyom megerősödni, hiába távolítom el, a végleg feltapadt, lekaparhatatlan tartókorongok örökre elcsúfítják a vakolatot. A boros tyán a sziklakertet hajtotta uralma alá. Nem abba szántam. A sziklakert helyén eredetileg egy befüvesíthetetlen kopár lejtő volt, és azzal akartam a füvet helyettesíteni, de nem eredtek meg a tövek. Egyet kivéve. De ez akkor derült ki, mikor már kavicsra ágyalt kő borította az oldalt, és hézagaikban, üregeikben mindenféle szárazságtűrő virágok nyíltak. Az egyik méretes, lapos homokkő alól tört elő. Letéptem az elérhető részét. Hiába. Ú jra kihajtott, és máshol is felütötte a fejét, mígnem beterítette az egész kőmezőt, és ezzel véget vetett a sziklakertprojektnek. Nem adtam meg magam egészen. Egy darabig megakadályoztam, hogy folytassa hódító útját lent és oldalt a pázsiton is. De ma már csak fent, a ház felől i oldalon védekezem ellene. Nyaranta többször levágom az átfolyását, hogy ne vegye el tőlem a teraszt. Így jártam egykori védenceimme l. Időt, fáradságot nem sajnálva évekig neveltem, védtem őket, de miután ellenségeimmé váltak, már legalább egy évtizede, csak küzdök ellenük. (Irigység) Arany Zsuzsanna Kosztolányi élete című vaskos könyvét olvasom. Tengernyi adat, tény, utalás. Egy Kosztolányi-kutatónak bizonyára valóságos aranybánya, de engem nem minden érdekel, és bizonyos részeken átugrom. Az első három fejezetből azonban, amely a származást és a gyermek- és ifjúkort
