Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Nagy T. Katalin: Tájzene – Rahmanyinov és Lévay
105 Lévay grafikáinak, installációinak megszületését rituálék sora előzi meg. Ezekbe a művészi folyamatokba hol tárgyakat (szénrakodó, másológépek, fogók, gyaluk, fúrók, reszelők), hol érdeklődőket (gondolatrészvényesek), hol művésztársakat (Koronczi Endre, Ittzés Gergely, Egri–Petris Duó) von be, hogy végül a szeánsz során a tudatos és az ösztönös, az eltervezett és a véletlenszerű történések nyomán megszülető művek különféle rétegei szétszedhetetlenül olvadjanak össze. Lévay több munkájában szerepet kapnak tájélményei, de a klasszikus érte lemben vett tájkép műfajához a Tömegszerencse című ciklusa és a Rahmanyinovsorozat sorolható. A zempléni táj egy sokarcú vidék, magában foglalja a Zempléni-hegység erdeit, a Tokaj−Hegyalja szőlőit, a Hegyköz medencéjét, a Hernád völgyét, de az alföldi Bodrogközt is. Áprily Lajos meg is énekelte e hegycsúcsokkal kísért, dimbes-dombos lanká kat és mezőket, melyek Lévay képein is felbukkannak. „Juhok, tócsák és zöld, zöld – mennyi rét! Túl hullámos, kúpos hegyek kisérnek. S az álom éjjel zsongást hoz, zenét: a ritmikus vulkán-csúcsok zenélnek.” Rahmanyinovnak másfajta tájélményei voltak. 45 éves koráig az Amur vidékén, Ivanovkán élt, számára a tájat a sztyeppék világa jelentette. A sztyeppe, amely „olyan, mint a végtelen óceán, de a vizek itt határok nélküli búza-, rozs- és zabmezők. Mily nagyra tartják a tenger levegőjét, de mennyivel jobban szeretem a sztyeppei levegőt, a föld illatát, melyben minden benne van, ami nő és virágzik.”7 Rahmanyinov zeneműveinek nagy részét élete első felében Oroszországban írta. Az 1917-es emigrációját követően a zeneszerzőt háttérbe szorította a pianista. Az egykori orosz birtokos a számára oly kedves Amur vidék atmoszféráját szerette volna megteremteni amerikai birtokán. Rahmanyinov zenéje olykor érzelmes, mondhatjuk romantikus, ami nem véletlen, hiszen a szerző Csajkovszkij köpenye alól bújt elő. Máskor azonban, teljesen váratlanul, modern hangzások csendülnek fel műveiben. A zeneirodalom gyakran beszél a rahmanyinovi „impresszionizmusról”, melyet a táj lírai felfogásából eredeztetnek. Lévay, akinek művészetében a líraiság sokszor alig érzékelhetően szintén jelen van, most a megszokottnál jobban elengedte magát, hagyta, hogy felszínre törjenek az érzelmek, mostani képei kifejezetten érzelmes vallomások a szeretett zempléni tájról, de az inspirációt Rahmanyinov zongoradarabjai adták. A leghevesebb hangvételű kép egy triptichon, mely harsány színeivel rögtön magára vonja figyelmünket. Ez az egyetlen kép, melyet nem a dombok és lankák uralnak. A zenemű, amely életre hívta, a Cigány capriccio , melynek zenekari változatát Rahmanyinov „hivatalosan” Pjotr Viktorovics Lodizsenszkij költőnek 7 Sergei Bertensson–Jay Leyda: Sergei Rachmaninoff: A Lifetime in Music. Indiana University Press, 2002. 30. (saját fordítás).
