Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Beke József: Szólások a Bánk bán nyelvében
73 Igazából nem a szólások körébe tartozik, de különlegessége miatt érdemes szólni itt Katonának egy olyan kifejezéséről, amely kifejezetten a ritkaságok közé tartozik irodalmunkban. A dráma egyik csúcspontján az elégedetlenkedők közé betoppan Bánk, akit Petur hívott haza azzal a céllal, hogy vezetőjük legyen a „Békételeneknek”. Bánk azonban inkább a törvényes útra akarja terelni a lázongókat. Amikor már-már sikerül őket lecsillapítania, vezérük, a radikális megoldást képviselő Petur bán ilyen keserű szavakra fakad: „Kiholtak szabadítóid, oh / te vasra vert Hazám! No nyeld le a bilincsed’ / jajgatva, ’s edd magadnak a’ halált! ” (2:311) Ez a valójában önpusztítást jelentő, igen erőteljes kifejezés: „halált eszik”, igazán ritka irodalmunkban. Először a Halotti Beszéd néven ismert egyik legelső összefüggő, nagyjából nyolc évszázaddal ezelőtt keletkezett nyelvemlékünkben fordul elő, ahol azt olvashatjuk, hogy a bibliai első emberpár a tiltott gyümölcsben „halált evék” [= evett], de utána a magyar költészetben legközelebb csak a Bánk bán ban találjuk. Balassi Bálint egy nagy szerelmi hevületében leír ugyan egy ilyenféle kifejezést egyik Célia-versében, ahol kijelenti, hogy a kívánatos hölgy kegyeiért „méltó volnék, hogy halált kóstolnék”, majd Petőfi Hazámban című versében is előfordul hasonló: „...ittam volna a halált”, de pontosan ugyanígy csak Katona után jó évszázaddal találjuk meg ismét Nagy László József Attila című versében: „...villámló tálból etted a halált”. Kérdezhetjük Jókaival: honnan vehette Katona ezt a különös, de nagyon kifejező szófordulatot? Biztosan csak ezt tudhatjuk: amikor ő a drámáját írta, sem a Halotti Beszédet, sem Balassi szerelmi verseit nem ismerhette, Petőfi pedig még meg sem született. A kérdésre talán Arany János alábbi kijelentéséből az (általam kiemelt) utolsó szó mélyén rejlik a válasz: „Különös teremtő tehetség volt ezé a Katonáé; ... hogy tudott annyi számítással – KÖLTENI.” Véletlen-e, hogy Arany ugyanazt csodálja városunk fiának nyelvében, amit Jókai is: „Bánk bán KÖLTŐI szépségeit magasztalni közönségünk előtt... fölösleges igyekezetnek tartom.” 11 Lássuk az alábbiakban a drámában előforduló összes szólást értelmezéssel és az előfordulás pontos helyével. Ezek sorrendjét az újabb szólásgyűjtemények szokásos rendszere határozza meg, vagyis a szólásban található leglényegesebb szó kezdőbetűje szerint következnek. Ez a fontos szó elsősorban főnév lehet, másodsorban ige, esetleg valamely más szófajú olyan szó, amely az illető szólásra jellemző. Itt a különböző szólásféleségek: közmondások, szólások, szóláshasonlatok, helyzetmondatok vegyesen fordulnak elő. Minden szólás itt csak egyszer szerepel, leginkább csak egy példával, de hogy a teljességnek megfeleljen ez a felsorolás, ezért a föntebb már megemlített szólások is itt vannak. [Az idézetek ebben a részben a kritikai kiadásban lévő régies, eredeti helyesírással olvashatók. A dráma szövegében lévő szólás itt is dőlt betűkkel áll, az értelmezés pedig ilyen jelben: ’.........’.] AJTÓT nyit vminek ’méltányol, elfogad vmit; lehetővé teszi, hogy érvényre jusson’ ...számtalanszor / térdeple sírva itt [= G előtt] az emberi / szeretet; de senki sem nyitott neki / ajtót – P (4:622)
