Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Beke József: Szólások a Bánk bán nyelvében
70 az említett szólásban lévő két főnévben, a nád és a síp szavakban nem kell mögöttes, jelképes tartalmat keresni. Ugyanis ez a régi szólás áttételes értelmű ugyan a nád dal, amiben ül és a síp pal, amit farag, mégis egyszerűen ezt jelenti: ’aki kedvező helyzet ben van, könnyen haszonhoz juthat’. Ugyanis a nagyon régi szólásgyűjteményekben ezt a szólást leginkább ilyesféle megfogalmazásban találjuk: „Könnyű annak sípot csinálni, aki nád között ül”; vagy így: „Aki nád között ül, olyan sípot faraghat magának, amilyet csak akar.” És most gondoljunk csak arra a mai szólásmondásra, amely így szól: „valaki éppen jókor volt jó helyen”. Lám: a világ nem változik, legfeljebb a szólás. 9 Míg a közmondások általában kötött szövegűek, tehát bennük évszázadokon át ugyanazok a szavak fejezik ki a tapasztalatból leszűrt bölcsességet, addig – különösen az irodalmi művekben – egyes szólásmondás némely szavai fölcserélődhetnek rokon értelmű kifejezésekkel. Aki a szólást ismeri eredeti formájában, az ilyenkor is megérti. Katona drámájában gyakran tapasztalhatjuk, hogy az író egyéni módon, a ma megszokottól kissé eltérő megfogalmazásban alkalmaz művében egy-egy szólást. Mondhatjuk, hogy ez szinte természetes is, hiszen a nyelv élő voltából következik az, hogy egy-egy szó másik, de hasonló értelmű kifejezéssel helyettesítődik, ezzel azonban a szólás értelme nem módosul. Aki ismeri a kockára tesz valamit vagy a kockán forog valami kifejezés értelmét, az bizonyára megérti Petur e szavait, amikor a láza dásra készülő társaitól ezt kérdezi: „ Nem érdemes talán / az, ami játékon forog, hogy a’ / kockák vetésén kissé karjaink / fárasszuk?” (2:46) Valamely szólásgyűjteményben aligha találjuk meg a „játékon forog” alakját ennek a szólásnak, a Bánk bán ban ez tehát Katona egyéni szólásváltozata. Az is természetes, hogy itt a megértést minden esetben támogatja az a helyzet, amelyben ez a kérdő mondat elhangzik, tudniillik akkor, amikor Petur, a lázongók vezére a vérében fetrengő királyné képét fölfedi társai előtt, és ezzel világossá teszi, hogy mi az a cél, amiért érdemes vállalniuk a kockázatot. Szintén ilyen variációja a szokásos „pokolba küld” szólásnak az, amit a drámában látunk: pokolba űz , a jelentése ugyanaz: megöl. A Magyar szólástár ban van ilyen szólás: valakinek „kong a feje”, a drámában pedig ugyanezt így fejezi ki az író: „...itt világos egészen, a’ mit én / üres fejű ki nem tudtam találni!” (2:399) Ma általában azt szoktuk mondani, hogy a rabot „vasba vagy vasra verik”, Katona így fogalmazza ezt: „Ezen Haza- ’s Felségárulót [= Peturt] láncokba verjétek.” (2:315) Voltaképpen ilyen variáci ónak tekinthető, hogy Katona drámájában megtalálható az erőteljes visszarettentés kifejezésére ez is: „orrára koppint” meg az is: „orrát üti’ valakinek: „...én bizonnyal [G-nak] orrára kész vagyok koppintani ” (2:221), illetve: „ Üsd az orrát Magyar, ki bántja a’ tied’!” (2:235). Ez a szólás: áment mond valamire a dráma szövegében így alakul: „mormogta rá az áment ” (4:472). Biberách azt, hogy kosarat kapsz , így jövendöli Ottónak: „meglesz a kosár ” (Pr:35). Az emlékezetes „köpönyegforgatás” közismert formája helyett a drámában a palást más oldalra fordítását találjuk, s aki a drámában zajló ese mények fonalát is elvesztette, esetleg a köpönyegforgatás fogalmát sem ismeri, azt az olvasót, nézőt csak sajnálni lehet, mert kétségtelen, hogy a Bánk bán nem a könnyű, hanem a nehéz irodalom körébe tartozik. Az is előfordulhat, hogy egy-egy szólást az író nem a megszokott értelemben használ, tehát a szavak ugyan nem változnak, de a mögöttük lévő szokásos jelen-
