Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Beke József: Szólások a Bánk bán nyelvében
64 ből pedig gyakran hiányzik egy-egy olyan kifejezés, amely itt szóba kerül. Világos, hogy az átírások az eredeti szöveg megváltoztatásakor azt a célt igyekeznek szolgálni, hogy közelebb hozzák Katona művét a mai olvasóhoz, nézőhöz. Ugyanakkor azonban igazán sajnálatos az, hogy az átírók néhol teljesen kihagyják, mással helyettesítik vagy a mai, hétköznapi nyelvre leegyszerűsítik a szólásokat, mintha az eredeti megfogalmazás ma már érthetetlen lenne, így aztán Katonának – Arany és Jókai által is joggal megcsodált – művészi drámaszövege helyett annak hétköznapibb, egyszerűbb változatát adják. Lehet, hogy tévedek, de nem akarom elhinni, hogy érthetetlen a dráma adott szituációjában az, amit Biberách egyedül maradva, tehát önmagának mond: „Más oldalra a palásttal”, ezért le kell fordítani így: „fordíts köpönyeget”, sőt attól félek, aki az előbbit nem érti, az az utóbbit sem, annak bizony elölről kellene elmagyarázni, hogy a drámában mi is történt eddig. Ugyanez a gondom a következő példában is: „Még innét az ördög ássa azt ki, hogy szeret” helyett átírva: „Ebből csak az ördög tudná levezetni azt, hogy szeret.” Meg ebben is: „most eszem fel kell tekerni” helyett átírva: „most tényleg fel kell pörgetni az eszemet”. Izidórának az a kijelentése, hogy egy beszélgetés során Ottó Gertrudis „kegyelméből csaknem kijött” (3. felvonás 86. sor), ez sem Illyés Gyula, sem Nádasdy Ádám átírásában nem marad meg, pedig a dráma adott pontján teljesen érthető, hogy Ottó ekkor elvesztette nénjének, a királynőnek jóindulatú védelmét. Sem a „kegyelem” értelme, sem a „kijön”-nek ez a kétségtelenül átvitt értelme nem lenne érthető? (Persze annak, aki a dráma eddigi menetét legalább nagyjából megértette!) Ugyanígy kérdéses, hogy a „hibáztam” szó értelmét valaki magyarul tudó ember nem tudná, ezért az eredeti „Itt is talán hibáztam még?” (4:522) helyett szükséges lenne ez: „Ebben is helytelenül jártam el talán?” A túlmagyarázó átfogalmazások rendszerint bőbeszédűbbek is, mint Katonának a drámához igazán illő tömör kifejezései. Katona e művében a képszerű láttatás érdekes és ugyanakkor jellemző bizonyítékát láthatjuk akkor, amikor Bánk a király előtt így indokolja meg Gertrudis halálának szükségszerűségét, szembeállítva ezt az ország polgárháborúba vesző pusztulásának lehetőségével: „...el kellett neki akár miképp’ is esni, hogy Hazánk ne essen el polgári háborúban.” Itt a művészi ábrázolás kulcsa az „elesik” ige több jelentésrétegű használata. Igaz, hogy az óvodában meg a hétköznapi életben ez annyit jelent, hogy ’valaki leesik a földre, elterül a talajon”. Ámde az idézett drámai szövegben ez a szó nem is egy, hanem kétféle átvitt értelemben szerepel: az egyik esetben a királynőre értendő így: ’meghal’, a másik esetben a hazára vonatkozik ilyen értelemben: ’tovább nem áll fenn; elpusztul’. Ennek a két átvitt jelentésnek a felfogása az olvasó vagy a néző részéről szükséges követelmény ahhoz, hogy a dráma cselekményének e pontját értelmébe fogadja. Ez kétségtelenül észmunka, de a valódi irodalom élvezete e nélkül a szellemi erőfeszítés nélkül aligha valósulhat meg. Nem hiszem, hogy bármely irodalmi művet, amelyben olyan áttételes értelmű kifejezések vannak, amelyek egy kisgyerek számára nem világosak, azt mind át kellene írni, leegyszerűsíteni, lecsupaszítani, és ezzel irodalmi jellegétől megfosztani, hogy mindenki megértse, mint egy közönséges hirdetményt.
