Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 12. szám - Molnár H. Magor: A kutya (vers)

27 én már megbocsátani nem fogom ennek a földi világnak, hogy egy ócska és ótvaros budapesti kórházban, ahelyett, hogy szép csendesen elaltattak volna, egymagadban, erőtlenül, csontra fogyva szenvedtél és pusztultál el; hogy hidegvérű ápolóid , csupán, hogy kevesebb dolguk legyen, a legutolsó napon is a rácsos ágyhoz kötöztek ki, akár egy rühös kutyát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom